A TOP10 lélekre ható zongoradarab után vissza Guldához!

1969-ben a Bécsi Zeneakadémia (Vienna Music Academy) a Beethoven-gyűrűre jelölte Guldát. Az átadó ünnepségen tartott beszéde és gyűrű azt követő visszautasítása Gulda egyik szándékosan kirobbantott botránya lett.  Szavai valóság sokkolták az Akadémia előjáróit: "Nem gondolom, hogy egy, a Bécsi Zeneakadémiához hasonló ultra-konzervatív intézmény fel van jogosítva arra, hogy egy olyan díjat adományozzon nekem, amely a zenetörténet egyik legnagyobb forradalmárának a nevét viseli." Majd a diákokhoz fordult: "Az Akadémia arra neveli Önöket, hogy a nagy zenei újító Beethoven igazán avatott előadói legyenek? Nem, sőt, éppen ellenkezőleg! Szófogadó és engedelmes zenei szolgákká, bólogatójánosokká kívánják Önöket tenni. Az az érzésem, hogy a Beethoven-gyűrűvel arra próbálnak rávenni, hogy nyilvánítsam ki az egyetértésemet az előzőekben említett siralmas állapotokkal - szentesítsem azokat -, holott ez pontosan Beethoven szellemiségének az elárulását jelenti. Gyarló ember vagyok, és mint oly sokakat, engem is megkísért az elcsábulás, azonban kategorikus nemet kell mondanom, ha ez olyan fontos dolgokat értint, mint a zenei nevelés."

Életrajzában - Mein ganzes Leben ist ein Skandal; Az egész életem egy botrány - különösen sok szó esik a különféle elismerések visszautasításáról és intézmények, szervezetek folyamatos megbotránkoztatásáról.

Eddig az idézetek és az életrajz ismertetése, a továbbiakban jöjjenek zenék:

1, ha már a Beethoven-gyűrűről volt szó, legyen az első egy Beethoven szonáta részlet:

2, Sajnos Beethoven V. zongoraversenyének 1966-os felvételét (Széll György és a Bécsi Filharmonikusok) nem lehet beágyazni, ezért a linkek:

Első tétel, első rész

Első tétel, második rész

Második tétel

Harmadik tétel. Megjegyzés: egy korábbi bejegyzésben pont ennek a zongoraversenynek pont ez a harmadik tétele került elő, ott Gulda karmester is egyben.

3, és végül egy Schubert darab, mivel 1797-ben a mai napon - 01-31-én - született:

Kapcsolódó linkek:

Friedrich Gulda élete - 1. rész

Friedrich Gulda élete - 2. rész

Ez a bejegyzés plágium a javából: a b-oldal e heti bejegyzésének ötletét - TOP10 lélekre ható dal EVÖR - "loptam el", bár ez talán túlzás, hiszen jóváhagyással történt.

Teljesen szubjektív válogatás, természetesen ezúttal is örömmel veszek minden hozzászólást, megosztást.

1, a Scarlatti szonátákat az utóbbi időben fedeztem fel, Clara Haskilnak köszönhetően. Clara Haskil halálának az évfordulójára kerestem zenéket a Facebook oldalra, amikor is rátaláltam erre a kincsesbányára: Haskil és a Scarlatti szonáták. Ha beírom a YouTube keresőbe, hogy "Clara Haskil Scarlatti", ez az első találat:

2, a megunhatatlan Goldberg-variációk megunhatatlan Aria-ja természetesen Glenn Goulddal.

"A bárányok hallgatnak című horrorfilm egyik jelenetében dr. Hannibal Lecter teljes átéléssel egy Glenn Gould-felvételt hallgat, ahol az előadó az áriát játssza a Goldberg-variációkból. A Hannibal c. film kezdetekor felbukkanó stáblista alatt is ugyanez hallható." (wikipedia)

Nem ez az egyetlen ilyen film, ahol Bach zenéje főszereplő: Morgan Freeman Bach Harmadik Zenekari Szvitjének Air tételére próbálja megfejteni a rejtélyt a Hetedikben, a legendás könyvtár-jelenet megtekintéséhez ide kattints!

Mozart természetesen nem maradhat ki, ez a szonáta volt már egyszer téma egy korábbi bejegyzésben. Itt most csak egy rövid idézet Pandi Marianne Hangversenykalauz című könyvéből: "Mozart két szonátát írt moll hangnemben, ezek közül az 1778 nyarán keletkezett a-moll mű az első. Sötét alapra sötéttel rótta fel ezúttal égretörő fájdalmának, reményétvesztett küzdelmének riasztó ábráit a zeneszerző."

4, Beethoven és a szintén megunhatatlan Holdfény szonáta első tétele - semmilyen kommentet nem kíván: a kevesebb néha több.

5, Schubert A-dúr szonátájának második tétele. "A lassú tétel (fisz-moll, 3/8) kétféle anyagból tevődik össze: egy dalszerű, szívbemarkolóan egyszerű képlet többszöri, strófikus ismételgetéséből és egy fantáziaszerűen oldott, gazdagon figurált, gomolygó hangszín-foltokból szerkesztett, virtuóz szakaszból." (Pándi Marianne: Hangversenykalauz)

6, a bécsi klasszikusok után Brahms, a nagy kedvenc. Mivel nagy kedvenc, ezért Tőle ér kettőt idézni: "a szépségesen  szélfútta 'őszikékből'", azaz az Intermezzókból két darab:

7, Brahms után az atyai jóbarát, Schumann. A Gyermekjelenetek Álmodozása Horowitz előadásában. A teljes mű elérhető ide kattintva, természetesen az is Horowitz tolmácsolásában.

Csáth Géza Schumannról:  "Schumann ellenben a berekben, késő nyári alkonyon meglesi a rigót, amint méla bánattól reszkető madárlélekkel megjósolja az őszt, az eljövendő őszt. Fölkeresi az erdő mélyén az elátkozott helyet, és a buján tenyésző vadvirágok illatában megérzi a halál borus lehelletét, a kiontott embervért, amelyet ott a föld valamikor beszívott. Rendkívül bonyolult és mély psziché, de az ő problematikus lelke előttünk nem probléma. Csak annyira, amennyire a magunk lelke az (...) Mindenét a szíve vérével írta."

8, Chopin: lehetne keringő, mazurka, ballada, bármi. Ez itt most egy noktürn - talán a legnagyobb kedvenc - és Claudio Arrau:

9, Giesekingre és Debussy-re hasonlóan találtam rá, mint Haskilre és Scarlattira.

10, Liszt-év lévén Liszt nem maradhat ki, meg úgy egyébként sem. Magyar szerző természetesen magyar előadóval, Szerelmi álmok: 

Első ráadás talán meglepő módon Szkrjabin Richterrel:

Második ráadás Chopin g-moll ballada és az egyik legavatottabb Chopin előadó: Arthur Rubinstein

A fenti, önbizalomtól duzzadó kijelentés nem meglepő módon Friedrich Guldától származik, aki ezt azzal magyarázta, hogy szerzeményeiben az afroamerikai hatás - mint a múlt század legjelentősebb zenei eseménye - keveredik a Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert és Brahms fémjelezte klasszikus bécsi iskolával. (Itt érdemes megemlíteni, hogy Gulda szaxofonozni és dobolni is tanult.)

Az előző bejegyzéshez hasonlóan ezúttal sem "klasszikus" darabok kerülnek ki Vele, hanem saját szerzeményeiből válogattam. A művekhez a rövid ismertetőket Paul Gulda küldte, az első kettő magától Friedrich Guldától származik.

A saját szerzeményekkel kapcsolatban még egy megjegyzés: egy neve elhallgatását kérő zenetudós és zeneszerző ismerősöm mondta, hogy Guldát, mint zongoristát nem igazán szereti, azonban mint zeneszerzőt nagyon nagyra tartja.

Időrendi sorrendben az első az 1965-ben komponált Prelúdium és fúga.

"Technikai könnyedség a Prelúdiumban, kifinomult ellenpontozás a Fúgában - ez azonban valójában vegytiszta swing." (F. G.)

A második az 1967-es Sonatine, amelynek három tétele: 1. Entrée 2. Ballad 3. Shuffle. Csak emlékeztetőképpen: 1967-ben nyilatkozott úgy, hogy a továbbiakban csak és kizárólag jazz-t fog játszani.

"Az első tétel játékos szonáta formát ölt, míg a második eredetileg egy bécsi dialektusban előadott szerelmesdal (Du und I; Te és én). A zárótétel pedig blues és kortárs akkordok ötvözete." (F. G.)

A harmadik az 1969-es Szvit (Suite for Piano, E-Piano and Drums) harmadik tétele: Aria.

"Ez Friedrich Gulda tisztelgése Olaszország, a dallamok hazája előtt."

Végül Paul Gulda ajánlása nyomán kerül ki a lenti videó Placido Domingóval: az Aria feldolgozása. A szöveget maga Friedrich Gulda írta: "Nina, Nina carina - occhi celesti, faccia divina" - tükörfordításban: "Drága Nina - mennyei szemek, isteni arc..."

A Paul Guldával - Friedrich Gulda fia - való ismeretséget a Facebook-nak köszönhetem. Az ottani rövid üzenetváltásokból hamarosan hosszabb  levélváltások lettek; az egyik ilyen alkalommal kértem, hogy írjon pár sort a blognak. Ez az üzenet az év első napjaiban érkezett meg, az évforduló okán lett ennek a bejegyzésnek az előszava.

"Boldogsággal tölt el, hogy Friedrich Gulda mind a mai napig népszerű Magyarországon, annak ellenére, hogy csupán két koncertet adott az Önök hazájában 1948 márciusában. Köszönet a klasszikusok.blog.hu oldalnak a minden műfajból bemutatott nagyszerű zenékért és zenészekért. Friedrich Guldát a klasszikus zene műfaján túlmutató nyitottság tette egyedivé és rendkívülivé. További angol és német nyelvű információk elérhetőek a www.gulda.at oldalon, hangfelvételeket pedig a Deutsche Grammophon, az Universal és más kiadók kiadványai között találhatnak.

Sok szeretettel Bécsből: Paul Gulda"

A bloggazda ígéretet tesz, hogy a fentebb említett felvételeket megpróbálja megszerezni a Rádió archívumából, illetve a továbbiakban a melléklet CD ismertetője nyomán bemutatja Friedrich Gulda életét. Érdekes, hogy ezen a lemezen a "szokásos" Bach, Beethoven és Mozart művek mellett Debussy, Chopin és Prokofjev műveket is hallhatunk Friedrich Gulda tolmácsolásában.

Az ismertető címe:

Zseni, különc, komikus

"Üldögélek majd egy rózsaszínű felhőn és zongora-kettőst játszom Mozarttal. Nap nap után, az idők végezetéig. Olykor tartunk egy rövid szünetet, a kritikusok meg le vannak ejtve." - Friedrich Gulda elképzelése a mennyországról.

Gulda 2000. január 27-én - Mozart születésnapján - hunyt el szívroham következtében. Ausztria két szülöttje talán tényleg zongora-kettősöket játszik azóta, és olykor talán tényleg ejtenek a kritikusokra.

Friedrich Gulda 1930. május 16-án született Bécsben. Első nyilvános fellépésére 1944-ben került sor, majd két év múlva megnyerte a genfi Zongoraversenyt. Húsz évesen mutatkozott be a Carnegie Hall-ban.

Igazán elégedett lehetett volna ezekkel az eredményekkel - sikerek, egymást követő koncertturnék: a koncerttermek mindenhol tárt karokkal várták izgalmas Bach, Beethoven és Mozart interpretációi miatt -, Ő azonban hamarosan szűknek kezdte érezni a klasszikus zene merev korlátait. "Életellenes és fojtogató, ha mondjuk ötven hangversenyre korlátozom magam. Számomra a jazz az egyetlen zenei forma amelyben a spontaneitás és a zenei kifejezés értelmet nyer. Egy jazz-zenész először magára a zenére koncentrál, utána jöhet a technika. Sajnos, a klasszikus megközelítés ennek pont az ellenkezője."

Szembenállása a hangverseny-üzlettel és a zenei csőlátással oda vezetett, hogy visszavonult a "klasszikus" koncert pódiumokról, és 1967-ben ígéretet tett, hogy a továbbiakban csak jazz-t játszik majd. Szerencsére nem tartotta be a szavát és folyamatosan tágította zenei horizontját.

Az első adag zenei részlet:

1, A Doors együtt Light my fire című dalára írt variációk:

Ez a Gulda-szerzemény már korábban felkerült a blogra egy hosszabb verzióval. A bejegyzéshez ide kattints!

2, Chick Corea és Friedrich Gulda két-zongorás jazz improvizációja. Róla mondta Gulda: "Nagyon sokat tanultam Tőle a jazz-ről, Ő meg nagyon sokat tanult tőlem Mozartról."

3, Herbie Hancock és Friedrich Gulda:

4, És ha már a bevezetőben elhangzott Mozart neve - ráadásul ma született 1756-ban -, így ez a bejegyzés nem kerülhet ki Mozart darab nélkül:

A blog nagy mesélője, tnsnames.ora ismét bejegyzést érő hozzászólást írt az előző poszthoz. Szerintem nagyon érdemes önállóan is megjeleníteni, mivel nagyon jellemző a nyolcvanas évek Magyarországára.

"Elmesélek egy számomra nagyon szomorú történetet. Úgy emlékszem, talán ősszel történt vagy 1985-ben, vagy '86-ban. Sorkatona voltam és megtudtam, hogy a Zeneakadémián fog koncertet adni Zuzana Ruzickova. Nagyon-nagyon szerettem volna elmenni rá, direkt engedélyt is kértem rá - mivel írnok voltam ez nem látszott reménytelennek. Az engedélyt megkaptam, meg is vásároltam időben a jegyet.

Akkori párommal nagyon terveztük, és előre boldogok voltunk a ránk váró élvezetek perspektívájában. Aztán egy "nagytudású" őrmester neszét vette, hogy mire "készülök" a kimenőmmel a koncert estéjén, és menthetetlen módon elvette az érvényes kimenőmet. Semmi alapja, semmi érdeke nem volt, egész egyszerűen meg akarta mutatni mekkora hatalma van. Én maradtam a laktanyában, csendes szomorúságomban. Majd kb. két óra múlva konstatálhattam, hogy az őrmester tajtrészegre leitta magát. Azóta sem tudom, hogy azóta volt-e Magyarországon."

Eddig a történet, és ha már szóba került Zuzana Ruzickova, jöjjön pár videó, szintén tnsnames.ora ajánlásával:

"Egy átütő erejű, szenzációs Scarlatti-interpretáció. Ezt tenném ki talán legelsőnek, szenvedélyes tökéletessége miatt.

Az alábbi videók egy szlovák lánytól származnak, akivel élénk angol nyelvű levelezésbe bonyolódtam nemrégiben. A videóknál életrajz van, remek lemezborítós képekkel.

Ez minden idők egyik leggradiózusabb csembalófúgája, fájdalmasan gyönyörű, szívhez szóló fúgatémával, gyönyörű előadásban.

Illetve a híres Olasz-koncert, ahogyan szerintem meg kell szólalnia csembalón.

Zuzana Ruzickova - Bach: Harpsichord Concerto in D major, BWV 972 (After Vivaldi), 1965"