Nyáron sokszor bűntudatom volt, hogy nincsen kedvem Schubert zongoraszonátáit hallgatni. Aztán a legnagyobb kánikulában egyszer csak bekopogtatott a schuberti évszak: a Bartókon egy hétvégi napon dél körül a B-dúr szonáta volt műsoron. Pár nappal később aztán megint a B-dúr…

A B-dúr szonátával egyszerűen nem lehet betelni. Például tegnap este is üldögéltem valahol, és amíg várakoztam, a telefonomon rákerestem, és találtam a jakobikoncert.hu-n egy műsorismertetőt. Valamiért csak az utolsó két tételről szóló részt olvastam el, az első kettőét…

Tavaly ősszel ezt írtam Schubert B-dúr szonátájáról: "(...) igazi vasárnap délutáni zene: lehet közben pakolni, a jövő heti teendőket összeírni, és persze el is lehet szenderedni rajta. És amikor még szintén nagyon jó hallgatni: korán reggel, ébredéskor; a B-dúr szonáta…

Van egy könyv a macskákról, amelyben van egy Hrabal idézet, nem tudom pontosan idézni, de az a lényeg, hogy Hrabal aznap nem megy sehová, egész nap a macskáival lesz.Ha én nem megyek sehová, csak otthon vagyok és nem kell semmit csinálnom, akkor elég gyakran a hétcédés Horowitz…