Akármilyen furcsa is, Amikor egy élőlény: egy kislány. Felejtsétek el egy pillanatra a szó jelentését, csukjátok be a szemeteket, és mondjátok ki csak úgy magatoknak félig hangosan: Amikor... Úgy hangzik ez, hogy lehetne akár valamilyen nobilis anyag: puha, sötét és bársonyos; lehetne egy drágakő, egy kristály vagy egy nemes ásvány, vagy lehetne akár egy bolygó, egy csillag vagy egy messzi égitest; Amikor, Amikor, Amikor...
Amikor egy szerelemben fogant. A Nő és a Férfi sokat beszélgettek nevekről: egy-egy nevet felkaptak, megforgatták magukban akár egy korty bort: arcot, testet képzeltek a névhez, aztán vagy megtartották a nevet vagy elvetették. Egyszer arra gondoltak, hogy vajon milyen neveket adnának egy ikerpárnak: egy kisfiúnak és egy kislánynak. Majd miután megtalálták és egyetértettek a nevekben, azt érezték, hogy ez így nem teljes, kéne még egy kistestvér az ikreknek: egy kislány. Beszélgették, és a Nő többször megismételte a szót, mintha nem tudná, hogy mit is szeretne utána mondani: "amikor..., amikor..." A Férfi gondolt egy merészet, és így szólt: "...hát ez legyen a neve, legyen Amikor! Hallgasd csak, hogy milyen szép..."
És ekkor ott fent, ahol a Mindennapi klasszikusok égi meséi is játszódnak, ahol Clara Schumann és Brahms örök szerelemben él, ahová az elhalt testekből a lelkek felköltöznek, és ahol a lelkek azt nézik, hogy melyik fogantatáskor milyen testekbe költözzenek újra, egy finom kicsi lélek meghallotta a szót: Amikor... És ez a pontszerű, puha lelkecske elindult: a lélektársai mind megnyíltak előtte, sorfalat álltak Neki, mert mindegyikük tudta és érezte, hogy ez a név pontosan Ő, ez a név senki másra nem várt, csak Rá...
Valahol messze, Amikor kedves bolygóján az égi zenekar Bach h-moll szvitjét játszotta: Amikor visszanézett, magába szívta az összes hangjegyet, egy apró mosoly tűnt fel lélek-arcocskáján, finoman visszaintegetett, és ment, ment tovább rendületlenül...
Van a népmese a királyról és a három lányáról, akik közül a legkisebb királylány úgy szereti az apját, mint a sót. Ez azért jutott eszembe, mert sokat gondolok a múlt vasárnapi BMC-beli Bartók vonósnégyes előadásra, és ha az azóta tartó élményt egy szóval kéne jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy olyan ez, mint a hagyma: folyamatosan újabb és újabb érzéseket, gondolatokat hoz elő, és ezek a gondolatok és érzések úgy rakódnak egymásra, vagy úgy omlanak le, mint a hagyma héjai.
Évekkel ezelőtt megvettem Beethoven utolsó vonósnégyeseiből az opus 127-est és az opus 131-est. Az előadás óta teljesen máshogyan hallgatom ezeket - főleg az opus 131-est szoktam hallgatni. De hogy pontosan hogyan, azt nem tudnám megmondani: talán mélyebben, főleg mióta elolvastam Hamvas Béla írását az utolsó kvartettekről, és talán azért is mélyebben, mert folyamatosan a fülemben van az előadás egyik legfontosabb mondata: "... a vonósnégyes a zenetörténet legintenzívebb zenéje..."
Ez most az aktuális héj, az előadás után egy héttel. És talán nem is érdekes a héj pontos milyensége, hiszen a legnagyobb élmény maga az élmény ilyen hosszan tartó volta...
Az egész 2006-ban, Mozart születésének 250. évfordulóján kezdődött. Abban az időben egy reklámügynökségnél dolgoztam, és azt találtam ki, hogy az akkor még az origo.hu alatt működő fidelio.hu és az origo.hu indítson közös edukációs sorozatot, ahol minden héten bemutatnak egy Mozart művet, és egy ahhoz kapcsolódó darabot egy másik szerzőtől.
Egy konkrét példa: legyen egyik héten a Mozart Requiem, és legyen vele párban mondjuk Verdi azonos című műve. Legyenek írásos anyagok: életrajzi részletek, korábbi kritikák és élménybeszámolók, valamint zenei idézetek, videók. A sorozatot vagy a rovatot egy hirdető támogatta volna - abban az időben még nem volt válság, és a multinacionális vállalatok kultúrára is jóval többet költöttek, mint mostanában. A saját ügyfélkörből egy céget kerestem meg az ötlettel, sajnos nem lett belőle semmi.
A koncepció aztán kiegészült egy zenei előadás-sorozat ötletével: ekkor kerestem meg Mácsai Jánost, hogy mit szólna ehhez, lenne-e hozzá kedve. Az ötlet tetszett Neki, de támogatót továbbra sem találtunk, és szépen lassan belecsúsztunk a válságba.
Az ötlet azonban továbbra sem hagyott nyugodni, de már csak előadás-sorozatban gondolkoztam. Közben 2010-ben elindítottam a blogot kettős céllal. Az egyik a saját zenei élményeim megírása, a másik pedig az innen-onnan előbányászott írások, tanulmányok megosztása egy szélesebb körrel. Felmerült a kérdés: miért ne csinálhatná az előadás-sorozatot a blog? Aztán idén nyáron, hosszú vajúdás után varázsütésre egyszer csak érkezett egy BMC-s kapcsolat. A BMC szinte azonnal igent mondott: ilyen előzmények után született meg a tervek szerint 2014-ben 10-12 alkalommal jelentkező Mindennapi klasszikusok esti beszélgetések sorozatot megnyitó Bartók-előadás a Bartók kvartettekről.
***
Azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy mindig is nagyon szerettem Mácsai János műsorait a Bartók Rádióban, különösen az évekkel ezelőtti Muzsikáló reggeleket. Az egyes zenék között elhangzó felvezetésekből nagyon sokat tanultam, ezek nagyon nagy kedvet csináltak a további zenehallgatáshoz és az ismeretek elmélyítéséhez, valamint segítették az eligazodást szerzőkben és művekben. Én éppen ezért vártam leginkább az estet: vajon mennyiben könnyíti majd meg a kvartettek megértését, jövőbeni hallgatást ez az előadás? Rövid válaszom a saját kérdésemre: nagyon megkönnyíti.
De kezdjünk az elején! Nagyon tetszett, ahogyan az első pár percben a vonósnégyes műfaját - "a legintenzívebb zene a zenetörténetben" - elhelyezte az előadó ráhangolódásként, és ahogyan Haydntól Beethovenen és Brahmson át megérkeztünk Bartókig. Ebben a részben hangzott el ajánlásként Hamvas Béla írása, "lelki esszéje", amely Beethoven kései kvartettjeiről is szól: Kései művek melankóliája. Elérhetőség: http://hamvaseletmu.uw.hu/13.htm#08
"A melankólia nem egyszerű. Egyáltalában az öregkori melankóliánál bonyolultabb és sokszerűbb állapot nincs. Az ember nemcsak jelen életének valamennyi korszakát éli egyszerre. Mintha azoknak, akik a lélekvándorlást tanítják, igazuk lenne. A melankóliában az elmúlt és a jelen és a jövő karmái torlódnak. Az ember szimultán egy tucat, még több sorsot él, egymáshoz alig tartozó, különböző eredetű, korú, foglalkozású, fajú, fejlettségű, vérmérsékletű ember sorsát ugyanabban az órában és percben és pillanatban. Észvesztő gazdagság és észvesztő bonyodalom. Néha két sors benne egymás mellé kerül, az egyik háromnegyedes andante fisz moll, a másik alla breve con brio g-dúr. Mit kezd vele? Mind a kettő egyszerre szól. Olyan, mint a macskazene. Bele kell őrülni."
Szintén nagyon tetszett, hogy rendszeresen hangzottak el rövid, írásos idézetek az asztalra kitett könyvekből. Ezek közül egyet szeretnék is megosztani, ajánlani - Kroó György Bartók kalauz című könyvét: http://moly.hu/konyvek/kroo-gyorgy-bartok-kalauz
Érdemes megemlíteni a szöveges ismertetők és a zenei idézetek arányát is: ezek nekem tökéletes egységet alkottak, és annak különösen örültem, hogy nem kizárólag a kvartettekből hangzottak el részletek, hanem például megszólalt Bartók Szabadban című művéből két tétel is. Az egyik az Éjszaka zenéje volt, ez a IV. vonósnégyes harmadik, "éjszaka-zene" tételéhez kapcsolódott:
Végezetül szeretnék szólni az előadás hosszáról. Úgy terveztük, hogy az est 60 perc hosszúságú lesz; végül 65-70 perc lett úgy, hogy a vége kicsit hajszásra sikerült - talán éppen a sokat említett bartóki hajsza miatt... Én a magam részéről szívesen hallgattam volna még az előadást; ugyanezt jelezték páran a közönségből is. Ezt mindenképpen érdemes megfontolni a jövőre nézve, és akár 75 vagy 90 percessé tenni a következő részeket.
Összefoglalva azt tudom elmondani, hogy az estet nem csupán zenei, és nem is csupán Bartók-élményként éltem meg, sokkal inkább valamilyen inspiratív lelki vagy intellektuális élménynek látom, amely nagyon sokat adott a Bartók-képemhez, és amely nagy részben a közérthetősége miatt ismét nagy kedvet csinált Bartók további hallgatásához, a Bartókkal való további elmélyüléshez, és a vonósnégyes irodalom felfedezéséhez.
***
Szóval, a tervek szerint jövünk jövőre is: a 2014-es előadásokról folyamatos tájékoztatást nyújt majd a blog és a Mindennapi klasszikusok Facebook oldala. És mint a blog életében minden fontos eseménykor, ezúttal is szeretném megköszönni a figyelmeteket, a like-okat és a hozzászólásokat - ez a támogatás is kellett a rendezvénysorozat elindításhoz.
"Leonard Bernstein, a Mahler-zene egyik apostola mondotta a 9. szimfónia utolsó ütemeiről: 'Azt hiszem, soha, semmilyen műalkotásban nem kerültünk ilyen közel a halálhoz, a mindent feladás valódi aktusához. Ijesztő és bénító, amint a hangzás fonalai megbomlanak. Remény és lemondás között kapaszkodunk beléjük. És ezek az élethez fűző, pókháló finomságú fonalak egymás után foszlanak szerte, semmibe tűnve beléjük kapaszkodó ujjaink közül. Csüngünk rajtuk, amint anyagtalanná semmisülnek. Kettőt tartunk még - majd csak egyet. Egyet - és hirtelen egyet sem. Egy dermesztő pillanatig csend van. Majd ismét egy szál, egy szakadt szál, két szál, egy... semmi. Megsemmisülve elveszítjük mind. De e veszteséggel aztán mindent elnyerünk.'" (forrás: a BFZ koncertfüzete)
Nyáron a reflexológus azt mondta: "Lép - a meg nem lépett lehetőségek..." Az egyik ilyen régóta dédelgetett ötlet, meg nem lépett lehetőség a címben jelzett ismeretterjesztő előadás-sorozat volt: évek óta egyeztetünk, beszélgetünk erről Mácsai Jánossal. Aztán a reflexológus mondatával szinte egy időben jött egy BMC-s kapcsolat és lehetőség: december 15-én vasárnap elindul egy remélhetőleg jövőre is átnyúló sorozat.
A koncepció röviden: zeneszerető, zenét gyakran hallgató embereknek olyan útmutatót, irányjelzőket adni, amelyek segítenek egy szerző, egy adott mű mélyebb megismerésében, megértésében, befogadásában.
Az első alkalom egy koncerthez és Bartókhoz kapcsolódik - Bartókkal kezdeni egyébként is merész: december 15-én 18:00 órai kezdettel Mácsai János zenetörténész tart előadást a BMC Könyvtártermében Bartókról, a Bartók vonósnégyesekről. A BMC címe: 1093 Budapest, Mátyás utca 8. - térkép.
Az előadás címe: "Sugárzása, fénye mint a napé..." - ez a Negyedik vonósnégyesre vonatkozik, amely az Ötödik és a Második társaságában 19:30 órai kezdettel hangzik majd el a BMC Koncerttermében a Kelemen kvartett előadásában, így azok a látogatók, akik élő zenei élményre is vágyak, egyszerűen csak lesétálnak a könyvtárból a koncertterembe.
Az est Facebook event linkje: https://www.facebook.com/events/252748878217084/ - sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt! (A tervek szerint jövőre jön majd Beethoven IX. szimfóniája, a Schubert szonáták és szimfóniák, Rahmanyinov, Sosztakovics, és persze Brahms...)
Akármilyen furcsa is, Amikor egy élőlény: egy kislány. Felejtsétek el egy pillanatra a szó jelentését, csukjátok be a szemeteket, és mondjátok ki csak úgy magatoknak félig hangosan: Amikor... Úgy hangzik ez, hogy lehetne akár valamilyen nobilis anyag: puha, sötét és bársonyos; lehetne egy drágakő, egy kristály vagy egy nemes ásvány, vagy lehetne akár egy bolygó, egy csillag vagy egy messzi égitest; Amikor, Amikor, Amikor...
Nyáron a reflexológus azt mondta: "Lép - a meg nem lépett lehetőségek..." Az egyik ilyen régóta dédelgetett ötlet, meg nem lépett lehetőség a címben jelzett ismeretterjesztő előadás-sorozat volt: évek óta egyeztetünk, beszélgetünk erről Mácsai Jánossal. Aztán a reflexológus mondatával szinte egy időben jött egy BMC-s kapcsolat és lehetőség: december 15-én vasárnap elindul egy remélhetőleg jövőre is átnyúló sorozat.