Akármilyen furcsa, Amikor egy kislány. Felejtsétek el egy pillanatra a szó jelentését, csukjátok be a szemeteket, és mondjátok ki csak úgy magatoknak félig hangosan: Amikor... Úgy hangzik, mint valamilyen puha, sötét és bársonyos anyag; de lehetne akár drágakő, kristály vagy egy nemes ásvány, vagy akár egy bolygó, egy csillag vagy egy messzi égitest. Amikor ez mind egy személyben. Fentről érkezett, ahol a Mindennapi klasszikusok Égi meséi is játszódnak. Oda fentre bármikor vissza tud térni, majd egyetlen pillanat alatt elutazik Afrikába, hogy meglátogassa és megölelje a kis herceg rókáját, vagy a magányos prímszámok védőszentjének szegődik, aztán napokig üldögél a Nyugati tér egyik házának a tetején és csak lógatja a lábát... Amikor, Amikor, Amikor...
Egy napon a Fibonacci-számok, a számrendszer arisztokratái hírét vették, hogy Amikor milyen gyengéd és törődő volt a prímszámokkal. Szokásos heti összejövetelükön a Fibonacci-tanács némi féltékenységtől fűtve - miért is nem ők, a finom nobilitások kapták a gyengéd törődést? - kezdeményezte Amikor meghívását, amelyet egyhangúlag azonnal el is fogadott a Fibonacci-közösség.
A hegyvidéki villát minden addiginál alaposabban kitakarították és feldíszítették; a legszebb hasított bőr cipőjüket, a legfinomabb kasmír pulóverüket öltötték magukra, a nadrágok élei frissen vasaltan vágták a levegőt, sokan közülük új szemüvegkeretet is csináltatták a nagy napra. Ezüsttel, porcelánnal, keményített abrosszal terítettek: a dúsgazdag Burberry kendős és Burberry sálas előkelőségek így várták Amikort, aki messziről érkezett, gyalogosan. Farmert, elnyűtt trikót, és egy fehér tornacipőt viselt; kezében virágokat tartott: minden Fibonacci-számnak egy szál margarétával kedveskedett.
A villában pincérek hada leste Amikor minden kívánságát: egyikük az asztalhoz kísérte, a másik vizet töltött Neki, a harmadik pedig ünnepélyesen tájékoztatta a hamarosan felszolgálásra kerülő ételekről. Amikornak azonban nem voltak kívánságai, és az egész vendégséget nem tudta mire vélni. Pár perc után feszengeni kezdett, lábaival idegesen dobolt: Ő így biztosan nem tud majd gyengéd és törődő lenni, ugyanakkor megbántai sem akart a Fibonacciakat. És ekkor egyszer csak megszólalt benne Dvořák d-moll szerenádja, és Amikor azonnal tudta, hogy mit kell tennie..
A következő pillanatban már a kristálycsilláron ült, és varázspálcájával a d-moll szerenád kottáit és a műhöz előírt hangszereket varázsolta elő az égből. Miután minden hangszer és kotta megérkezett, Amikor vezényelni kezdett. A patrícius vendéglátók örömmel kezdték a próbát, majd szótlanul megindultak Amikor után, aki már kint járt az utcán, és kopottas belvárosi házak felé vezette a Fibonacci-zenekart. Egyetlen szót sem kellett hozzájuk szólni, anélkül is tudták a dolgukat: mindenkinek meg kellett találnia a maga prímszám-párját, miközben a szerenádot játszották.
A belvárosi házak nehéz kapui sorra nyíltak meg a szerenád hangjaira, és sorra léptek ki az utcára a nemrég még magányos prímszámok. Amikor törékeny alkatát meghazudtoló energiával vezényelt, szemeiből hihetetlen tűz és energia sugárzott. Lassan minden Fibonacci-szám megtalálta a maga prímszám-párját: udvariasan kart nyújtottak nekik, vagy éppen beléjük karoltak, és könnyed tavaszi tánclépésekkel megindultak a Fibonacci-villa felé.
Így történt, hogy Amikor a prímszámokat és a Fibonacci-számokat életre szóló barátokká tette. Azon az estén pirkadatig táncoltak együtt; Amikor egy darabig a kristálycsilláról nézte a táncoló párokat - karnagyi szolgáltaira többé már nem volt szükség -, majd éjfél felé mély álomba zuhant. Korán reggel frissen és pihenten ébredt. A Fibonacci-villa még néma volt: a táncban elfáradtak mélyen aludtak, és álmukban hálásan foglalták imába Amikor nevét. Ő ruganyosan leugrott a kristálycsillárról, párat nyújtózkodott, majd egyetlen nagy ugrással elindult fölfelé, hogy megkeresse és meglátogassa égi szerelmét, Mozartot...
