"Az életrajzomat megírtam már versekben. Abban a kis könyvemben, amelyet legjobban szeretek és legtöbbre becsülök, A szegény kisgyermek panaszai-ban, megírtam összes emlékeimet. Más nem történt velem. Azóta sokat utaztam külföldön. A bécsi diákéveim, a párisi útjaim, az olasz kalandozásaim azonban nem hagytak bennem olyan mély nyomot, mint az, hogy egyszer este az apám a sötét zongoraszobába küldött szivarért. Úgy érzem, hogy mindennél érdekesebb a magyar vidék és mindennél izgatóbb a magyar polgári osztály, amelynek fia és írója vagyok. Őseim hatod-hetedíziglen szegény, könyvet-bújó, intelligens emberek voltak, akik vidéken éltek-haltak, kis szobák ódon asztalain, horgolt arabeszkes (stilizált díszítés) terítőjén hagyták az életük és a kezük nyomát. A vidék a csodák földje. Aki itt nő fel, annak tágabb a szeme, mint azoknak, akik egy nyugodt, bölcsen berendezett fővárosban kapják az élettől a keresztséget. Engem a magyar kisvárosban rejlő titokzatosság, a vidéki emberben rejlő misztikum zaklatott írásra, és csak annyiban érzem magam írónak, amennyiben a vidékben munkáló erőtől kaptam erőt. Ott, ahol nincs semmi esemény, csak bor, kártya és mély-mély szomorúság, a lélek élete meghatványozódik, nem tágul, csak mélyül, sűrű, intenzív, különös lesz. Minden vidéki élet csak lelki élet."
Ezt a sorozatot már többször elkezdtem a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalán, amely 2024 szeptemberében egy számítógépes vírustámadás áldozata lett; a sorozatot most elkezdem megint, és remélem, hogy ezúttal be is fogom fejezni: A szegény kisgyermek panaszai kötet minden verséhez választok egy zenét - akár egy teljes művet, akár csak egy tételt.
Az első vers:
Mint aki a sinek közé esett...
És általérzi tűnő életét,
Míg zugva kattog a forró kerék,
Cikázva lobban soksok ferde kép
És lát, ahogy nem látott sose még.
Mint aki a sinek közé esett,
A végtelent, a távol életet
Búcsúztatom, mert messze mese lett.
Mint aki a sinek közé esett.
Mint aki a sinek közé esett -
Bús panoráma, rémes élvezet -
Sinek között és kerekek között,
A bús idő robog fejem fölött.
És a halál távolba menydörög,
Egy percre megfogom, ami örök,
Lepkéket, álmot, rémest, édeset.
Mint aki a sinek közé esett.
***
A vershez választott zene: Beethoven IX. szimfóniájának második tétele:
"Most pedig azért is még egyszer vissza a forgatagba ! A Scherzo felszabadítja az élet minden démonát. Régi beethoveni démonok ezek, a szökellő és és zuhogó ritmusok démonai; most övék a szó és kezükben a kormány. A tánc és a fúga kettős forgószele ragad magával - most tűnik ki, mi mindent jelent az áttört, sokszállú, szabad fúgaforma a magányban megnőtt Beethoven-zenének."
forrás: Szabolcsi Bence: Beethoven | Művész és műalkotás két korszak határán
