Ezt a sorozatot már többször elkezdtem a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalán, amely 2024 szeptemberében egy számítógépes vírustámadás áldozata lett; a sorozatot most elkezdem megint, és remélem, hogy ezúttal be is fogom fejezni: A szegény kisgyermek panaszai kötet minden verséhez választok egy zenét - akár egy teljes művet, akár csak egy tételt.
A hetedik vers:
Azon az éjjel
Azon az éjjel
Az órák összevissza vertek.
Azon az éjjel
Holdfényben úsztak mind a kertek.
Azon az éjjel
Kocsik robogtak a kapunk alatt
Azon az éjjel
Könyben vergődtek a fülledt szavak.
Azon az éjjel
Égett szobánkba gyertya, lámpa.
Azon az éjjel
Féltünk a borzadó homályba.
Azon az éjjel
Arcunk ijedt volt s halavány.
Azon az éjjel
Halt meg szegény, ősz nagyapám.
Azon a reggel
Csupa rokon jött, sirató nép.
Azon a reggel
Sürögtek az öreg mosónék,
Azon a reggel
Kendővel kötötték fel gyenge állát
Azon a reggel
Búsan vezettek a feldult szobán át
Azon a reggel
Rozsdás pénzt tettek kék szemére,
Azon a reggel
Riadva bámultam feléje
Azon a reggel
Csak hallgatott makacs ajakkal
Azon a reggel
Olyan volt, mint egy néma angyal.
***
A vershez választott zene Schumanntól a Winterzeit:
"Schumann munkái közül a c-dur zongora-fantáziáját szeretem legjobban. A tavasznak, az ifjuságnak, az életkedvnek felséges tomboló himnusza ez. Invenció-lavina, konstrukció-tökély. Erő, bátorság, ellágyulás, szerelem: mindaz, ami egy fiatal férfi kedélyét foglalkoztatja. Számomra ez a Fantázia képviseli leginkább Schumannt.
Ez az életöröm, ez a tombolás; és a másik véglet - a pusztulás komor sejtelmei: az a két kis zongoradarab, amelyeknek »Winterszeit« a közös cime. Ezek az öregségről beszélnek, a hóról, ami a sirdombokat födi, arról az időről, amikor már nem leszünk. Ez a két apróság, a maga különleges egyszerüségében megrázóbb, tragikusabb, mint akár az Eroica gyászindulója, akár a Siegfried halotti marsa. Egy hangulatember, egy zseni filozófiája az elmulásról; könnyed, könnytelen és a mélyről jövő.
Ezekben a kompoziciókban érzem legközelebb hozzám Schumannt és persze - épen ezért - ezekben tudom leginkább vizsgálni, megcsodálni az ő művészetének természetét."
forrás: Csáth Géza: Zeneszerző portrék | Schumann, bővebben: kattints!
Az előző vershez kattints!
