A bemutatóra Bázelben került sor, a Bázeli Kamarazenekart Paul Sacher vezényelte.

"Felvonulnak a szokásos jellegzetes intonációk, hangulatképek is: a születés és halál misztériumjátéka, a közeledés és távolodás víziója, egyúttal a kozmikus terek zenéje az első tételben, a démoni, de rusztikus Scherzo a másodikban, az éjszakai hallucinációk, nagy megkísértések és szívszaggató monológok hangja az Adagióban és - végre! - a nagy ünnepi, ujjongó körtánc a fináléban. Ebből a négy típusból a négy típusból, ebből a négy hangból ötvöződik egyetlen szétbonthatatlan egységgé a ciklus." (Kroó György: Bartók kalauz)