R.-nak
Akármilyen furcsa, Amikor egy kislány. Felejtsétek el egy pillanatra a szó jelentését, csukjátok be a szemeteket, és mondjátok ki csak úgy magatoknak félig hangosan: Amikor... Úgy hangzik, mint valamilyen puha, sötét és bársonyos anyag; de lehetne akár drágakő, kristály vagy egy nemes ásvány, vagy akár egy bolygó, egy csillag vagy egy messzi égitest. Amikor ez mind egy személyben. Fentről érkezett, ahol a Mindennapi klasszikusok Égi meséi is játszódnak. Oda fentre bármikor vissza tud térni, majd egyetlen pillanat alatt elutazik Afrikába, hogy meglátogassa és megölelje a kis herceg rókáját, vagy a magányos prímszámok védőszentjének szegődik, aztán napokig üldögél a Nyugati tér egyik házának a tetején és csak lógatja a lábát... Amikor, Amikor, Amikor...
Az előző rész folytatása:
Amikor tehát elindult, hogy meglátogassa Mozartot, akihez ott fönt gyöngéd szálak fűzték. Mozart az Ég határán várta, ahonnan Amikor nemrég a nagy ugrással elindult. Hogy mi és hogyan történt az együtt töltött napon, azt meséljék el a zenék:
Ünnepi készülődés, izgatott szívdobogás mindkét oldalon, enyhén emelkedett vérnyomás, szaporább pulzus. "Amikor, hát eljöttél... Mutasd Magad, jaj, de szép vagy, Istenem... Fordulj meg, hadd lássalak minden oldalról..." Mozart többször meghajol, körültáncolja Amikort, megforgatja, és kezet is csókol Neki. Amikor magától értetődő természetességgel fogadja a bókokat és az udvarlást.
Az Esz-dúr Sinfonia concertante hegedűre és mélyhegedűre első tétele:
Amikor és Mozart kéz a kézben bejárnak mindent, ha kedvük tartja felemelkednek - így látják felülről a Királyt, a Hiút, az Üzletembert, az Iszákost, a Lámpagyújtogatót és a Geográfust. Mozart megmutatja az új bolygókat és csillagokat Amikornak, Amikor pedig mesél a prímszámokról; Ő is megmutatja Mozartnak fentről őket. Gyengéd csókok és ölelések: Amikor és Mozart mint két vitorlásrepülő egy gondtalan szombat délelőttön.
A G-dúr zongoraverseny első tétele:
Összebújt alvás ebéd után, talán ugyanazt álmodják, talán a szívük is egyszerre ver...
A C-dúr szonáta második tétele:
Délután Mozart először emelt hangon, majd szép szóval kéri Amikort, hogy este még ne menjen el, maradjon még egy napot. Mindent bevet, mindent felvonultat...
A nagy g-moll szimfónia harmadik tétele:
Az utolsó ölelésük. A Lámpagyújtogató tapintatosan minden lámpát elolt: teljes sötétség; az Univerzumban csak ketten vannak. Nagyon mély csend. Szomorú és egyben felemelő érzés a szívükben. Összeölelkezve az Ég határához repülnek - Chagallt nagyon megérinti ez a kép, meg is festi.
A h-moll adagio - az utolsó pár taktust már külön töltik, Amikor megint elugrik; lefelé vitorlázik egészen lassan, Mozart hosszan néz utána...
Mozart a háza előtt ül, a huzat becsapta az ajtót, így kizárta magát, de ebben a pillanatban ez sem érdekli. Amikorra gondol, és arra, hogy mikor látja majd megint viszont. Amikor már egészen közel jár a Földhöz, Ő is Mozartra gondol. Szomorúak, de mindketten tudják, hogy összetartoznak.
Az F-dúr szonáta második tétele:
Amikor egyszer csak észreveszi Richert, aki éppen valahol Kelet-Európában bolyong. Megigazítja angyalszárnyacskáit, felgyorsítja szárnycsapásait: el kell csípnie Richtert, hogy meséljen Neki Mozartról és a szerelmükről. És ebben a pillanatban Mozart házának ajtaját egy titokzatos szellő mozgatja meg, az ajtó kinyílik: Mozart mégsem zárta ki magát...
