Ez a bejegyzés pár nap lezárása, ez a pár nap a Chopin noktürnök jegyében telt el. Múlt héten szombaton a Bartók Rádió Egy zenemű - több előadás című műsorával kezdődött, és ennek a hétnek a közepéig tartott. A bejegyzést ...-nak ajánlom a meseszerű augusztusi álmokért...

Ennek a Chopin-noktürnös hétnek az egyik estéjén a Hold nagyot sóhajtva kibújt egy felhő mögül. Lassú és óvatos mozdulat volt, mintha csak a hatalmas égi ágytámlától tolta volna el magát finoman, nehogy akaratlanul is összezavarja a felhők és a már halovány csillagok békés egyensúlyát...
Ebben a szándék nélkül lebegő és ásító mozdulatban a Hold még egyszer lehunyta szemét és hozzásimult a felhőhöz, mint ahogyan babonás és lámpalázas színésznők utoljára megszorítják a függöny szélét színpadra lépés előtt; a Hold szertartásosan rákészült a nagy éjjeli virrasztásra...
Egyetlen pillanat volt csupán, de a lehunyt szemmel pihenő Hold, a Nap örök jegyese ebben a megszentelt sóhajtásban megmutatta az összes arcát.
Ott dúdoltak benne cselédlányok fakó és vidám lépcsőházi és piaci énekei, onnan néztek le kopottas aranyszínű és töredezett freskókból asszonyok, akik a munkában már életük alatt szentté váltak, és akik fáradtan és elcsigázottan zavarba ejtően szépek tudnak lenni, és persze onnan égettek annak a piros ruhás illatszerárus cigányasszonynak a szemei is, aki pár éve az udvarlásra fölényesen és kihívóan felnevetett a ... aluljáróban: "Fiatalember, nekem férjem van... "
Ó, Hold, Te minden titkok tudója, Te örök Múzsa...