Boldogság
Sétálni mentem vasárnap hajnalban
És mint az előző nap sokféle érzése
Úgy vágytam az egyedüllétre
És úgy vágytam arra is, hogy felhívj, és hogy velem légy
Együtt sétáltunk aztán a vászolyi erdőben
A fák márciusi lombkoronája mint megannyi magasra nyitott esernyő
Mohón ölelték magukhoz az esőcseppeket
Isten szeméből a reggeli meghatottság könnycseppjei hullottak ránk
A erdő és az eső friss reggeli szaga, az esőcseppek koppanása az ismerős szagú kabátokon
Maga volt a némán elúszó boldogság
***
A séta emlékéhez először ezt a zongoradarabot találtam:
Aztán délután ez a Brahms tétel jött szembe:
