Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

Május 22-én folytatódik a BMC-ben a Mindennapi klasszikusok oldal zenetörténeti előadás-sorozata

2014. május 07. - _romanista

VÁLTOZÁS AZ EREDETI PROGRAMHOZ KÉPEST: AZ ELŐADÁST MÁJUS 23-ÁN RENDEZZÜK MEG 17:30-TÓL!

Az előadó ismét Mácsai János zenetörténész lesz, az előadás pedig kivételesen nem kapcsolódik koncerthez. Az előadás címe: A Kilencedik.

"Beethoven remekműve messze több, mint egy szimfónia. Fogalom, jelkép, üzenet. Oly jelentőségteljes, és oly ellentmondásos az utóélete, mint egyetlen más zeneműnek, sőt egyáltalán műalkotásnak sem. Keletkezése óta számtalan politikus és rendszer használta fel, megszámlálhatatlan ünnepség kísérőzenéje volt, himnusz lett belőle, szignál és kaputelefon-dallam. Vajon ártatlan-e ebben Beethoven? Vajon milyen valójában ez a szimfónia?"

Az előadás 17:30-kor kezdődik a BMC-ben, és várhatóan 19:00-ig tart majd.

A belépés ingyenes - ezentúl minden ilyen rendezvény belépő nélkül látogatható.

Alsvang Beethoven című könyvében találtam:

"Eltelt néhány év, és Beethoven szenvedélyes ábrándja valóságos harci célkitűzéssé lett. Huszonkét évvel a nagy művész és humanista halála után felharsant a Kommunista Kiáltvány, s az egész világon megmutatta a harc igazi útját. Alkotói, Marx és Engels, Beethoven műveit a hősi forradalmi művészet legmagasabb rendű megnyilatkozásainak tartották.

A Nagy Októberi Forradalom létrehozta - elsőként - azt a tömeg-hallgatóságot, amelyről Beethoven még csak álmodhatott, de amelynek már tulajdonképpen büszke szimfóniáit írta. Nálunk gyakran felcsendülnek örömhimnuszának hangjai, s az új, általa nem ismert nemzedék elragadtatással hallgatja e hangokat."

(...)

1936. december 5-ének történelmi napján, amikor a Szovjetunió népeinek képviselői elfogadták és megerősítették az Alkotmányt, a Moszkvai Nagyszínházban a Szovjetunió legkiválóbbjai - a Szovjetek 8. rendkívüli össz-szövetségi kongresszusán részvevő küldöttek - Beethoven IX. szimfóniájának zárótételét: a felszabadult emberiség himnuszát hallgatták."

Itt pedig egy 1942-es részlet, Hitler születésnapi koncertjéről:

Az est Facebook event linkje: https://www.facebook.com/events/822536297774245/ - sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt - gyertek, mert ez is nagyon izgalmas lesz!

Szokolovnál

"Úgy érzem, sikerült az improvizálásnak olyan atmoszféráját megteremtenem, amilyen véleményem szerint nincsen meg egyetlen Brahms-felvételen sem - mondta Gould. - Olyasforma hatást kelt - és ez nem a saját megítélésem, hanem egyik barátom fogalmazta meg így -, mintha valójában önmagamnak zongoráznék, csak véletlenül nyitva felejtettem az ajtót." (Otto Friedrich: Glenn Golud, Változatok egy életre. Glenn Gould a Brahms intermezzók lemezéről)

Tegnap este Grigorij Szokolov hangversenyén a szokásos Szokolov-féle ráadás-tombolánál volt ilyen érzésem: Szokolov megvendégelte a közel kétezer nézőt magához, de egy pillanatra ki kellett menni a szobából; a pillanatból hosszú tízpercek lettek, és ezalatt Ő a másik szobában - a vendégekről elfeledkezve - magának zongorázott.

Nekem az eddigi Szokolov koncertek közül ez a hangverseny jelentette a legnagyobb élményt, az előadáson belül meg a fentebb említett ráadás-tombola. (A koncert első részében Chopin h-moll szonátája szólalt meg, a második részben tíz mazurka, végül ráadásként négy Schubert és egy Chopin darab.)

A Schubert darabok hallgatása közben jött a gondolat: ha a víznek 4 fokon a legnagyobb a sűrűsége, akkor a Schubert darabok aranyfénye legjobban pár méterrel a föld felett érezhető. A tegnap estén hallott három Impromptu és a Három zongoradarabból az első pontosan ezt az együttes élményt adta: aranyszínű lebegés méterekkel a föld felett.

Brahmsi mesék vasárnap délután a Moszkva téri Nemdebárban

Múltkor így raktam ki Brahms IV. szimfóniájának 2. tételét a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalára: "Hamarosan végérvényesen véget ér a brahmsi évszak, és Brahms lassan visszavonul a domboldalakról, ahol ősszel, télen és most, pár hűvösebb napon szivarjának füstjét eregette. A hét legszebb zenei élménye a IV. szimfónia második tételének többszöri meghallgatása volt - nekem ez a sűrű brahmsi szivarfüst zenéje:"

Pár nappal később ezt az idézet találtam Yehudi Menuhin életrajzi könyvében: "Egyvalamit megtanultam a sok utazgatás alatt: minden zenében tükröződik a társadalom, a vidék, még talán a klíma és a földrajzi adottságok is. Például Brahms művei - amelyek az északi, német ködös tájakon keletkeztek - tele vannak tapogatózással, kereséssel, álmokkal, tökéletesen befelé fordulnak. A köd a végtelenség érzetét kelti, nem lehet tudni, hogy csak közvetlen környezetünket, vagy talán az egész világot beborítja. Ha az ember kapcsolatba kerül a kiismerhetetlen végtelennel, automatikusan befelé fordul. Nem véletlen, hogy hogy a hamburgi vagy a brémai közönség - szerintem egészen biztosan - Brahmsot jobban érti, mint bárki máshol a világban." (Yehudi Menuhin: Befejezetlen utazás, Életem emlékei)

Ezt csak azért mesélem el, mert május 4-én vasárnap - pár nappal Brahms születésének évfordulója előtt - ismét közös délutáni zenehallgatást tartunk a Moszkva téri Nemdebárban. Ezúttal Brahms műveket - valószínűleg több részletet, és nem egy egész művet - fogunk meghallgatni. Szó lesz a brahmsi szivarfüstről, a brahmsi ködről, brahmsi sétákról, és a tervek szerint Kosztolányi és Krúdy részletek is elhangzanak majd.

Nekem ez egy nagyon fontos esemény: hogyan épült fel bennem az elmúlt húsz évben az ódon brahmsi villa; úgy készülök rá, mint egy egyetemista egy fontos záróvizsgára...

Várunk mindenkit sok szeretettel - a belépés díjtalan!

A Nemdebár Facebook oldala: https://www.facebook.com/nemdebar?fref=ts - a világ legjobb búzasörét csapolják!

A rendezvény Facebook eventje: https://www.facebook.com/events/245573338979748/

***

A múltkori Beethoven hegedűverseny közös meghallgatásának legnagyobb élménye az volt, ahogyan Koszmosz, a Nemdebár kutyája a hegedűverseny alatt aludt. Koszmosz megint velünk lesz, és remélem, hogy megint jól alszik majd...

koszmosz.jpg

Április 25-én folytatódik a BMC-ben a Mindennapi klasszikusok oldal zenetörténeti előadás-sorozata

Az előadó ismét Mácsai János zenetörténész lesz, az előadás pedig szorosan kapcsolódik majd a 19:45-től, szintén a BMC-ben megrendezésre kerülő kortárs zenei koncerthez, amelyet a BFZ kortárs zenei együttese ad. Az est Miért nehéz hallgatni a 20. század zenéjét? címet viseli, egy rövid bevezető: Tényleg nehéz? Tényleg könnyebb Bachot hallgatni, mint Schönberget? Érdemes kissé utánajárni, hogyan hallgatunk zenét. Mit hallunk meg belőle, és mit hallunk másképp, mint ahogy a szerző elképzelte. Hogyan gátolja, vagy segíti mindez a befogadást?

Az előadás 17:30-kor kezdődik a BMC-ben, és várhatóan 19:00-ig tart majd.

Jegyvásárlás a jegy.hu oldalon vagy a helyszínen.

Az előadás engem a "Bach versus Schönberg", és az utána következő koncert mellett még két dolog miatt érdekel: Május 7-én Ligeti koncert lesz a MÜPÁ-ban, ahol elhangzik a Requiem is, illetve azt vettem észre, hogy ugyanaz a mű sokkal jobban tud tetszeni, ha teljesen véletlenül csípem el az autóban vagy otthon a konyhában, szemben azzal, mint amikor rákészülök a zenehallgatásra.

Az est Facebook event linkje: https://www.facebook.com/events/313465882134442/ - sok szeretettel várunk minden érdeklődőt! Gyertek, mert ez az előadás is biztosan nagyon izgalmas lesz, akárcsak az ezt megelőző három!

Az éjszakás nővér reggeli mozdulata

Még télen történt, és én azóta őrzöm magamban azt a pár pillanatba sűrített mozdulatsort. A Lövőház utcában történt, ahol minden reggel eljövök: a mozgássérültek intézetéből kilépett egy fiatal lány. Otthonosan jött ki a kertből az utcára: egyik kezében cigaretta, a másik kezében telefon; éppen valakivel beszélt. Alig pár pillanatra láttam csak, előttem fordult ki az utcára, sietett, hamar maga mögött hagyott. Ahogyan kilépett, ahogyan a kezében tartotta a cigarettát és a telefont, abban nyugalom és elégedettség volt: vége az éjszakai műszaknak, mára vége a betegek mozgatásának, az ágytálaknak, az ágynemű cserének, valószínűleg teljes szívvel és odaadással dolgozott, és most jó felhívni valakit, és jó lesz hamarosan hazaérni.

Kundera Hallhatatlanság Halhatatlanság című könyve egy idősebb nő egyetlen mozdulatából születik, ezt írja Kundera: "Lényünk bizonyos hányadával mindnyájan az időn kívül élünk. Talán csak kivételes pillanatokban érzékeljük éveink számát, és az idő nagy részében kortalanok vagyunk. Akárhogy van is, abban a másodpercben, amikor a hölgy visszafordult, elmosolyodott és intett az úszómesternek (aki nem bírta tovább, és kitört belőle a nevetés), nem tudott a koráról. Bájának valamiféle időtlen esszenciája villant föl egy pillanatra e mozdulattól, s ez elkápráztatott."

süti beállítások módosítása