Múltkor így raktam ki Brahms IV. szimfóniájának 2. tételét a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalára: "Hamarosan végérvényesen véget ér a brahmsi évszak, és Brahms lassan visszavonul a domboldalakról, ahol ősszel, télen és most, pár hűvösebb napon szivarjának füstjét eregette. A hét legszebb zenei élménye a IV. szimfónia második tételének többszöri meghallgatása volt - nekem ez a sűrű brahmsi szivarfüst zenéje:"
Pár nappal később ezt az idézet találtam Yehudi Menuhin életrajzi könyvében: "Egyvalamit megtanultam a sok utazgatás alatt: minden zenében tükröződik a társadalom, a vidék, még talán a klíma és a földrajzi adottságok is. Például Brahms művei - amelyek az északi, német ködös tájakon keletkeztek - tele vannak tapogatózással, kereséssel, álmokkal, tökéletesen befelé fordulnak. A köd a végtelenség érzetét kelti, nem lehet tudni, hogy csak közvetlen környezetünket, vagy talán az egész világot beborítja. Ha az ember kapcsolatba kerül a kiismerhetetlen végtelennel, automatikusan befelé fordul. Nem véletlen, hogy hogy a hamburgi vagy a brémai közönség - szerintem egészen biztosan - Brahmsot jobban érti, mint bárki máshol a világban." (Yehudi Menuhin: Befejezetlen utazás, Életem emlékei)
Ezt csak azért mesélem el, mert május 4-én vasárnap - pár nappal Brahms születésének évfordulója előtt - ismét közös délutáni zenehallgatást tartunk a Moszkva téri Nemdebárban. Ezúttal Brahms műveket - valószínűleg több részletet, és nem egy egész művet - fogunk meghallgatni. Szó lesz a brahmsi szivarfüstről, a brahmsi ködről, brahmsi sétákról, és a tervek szerint Kosztolányi és Krúdy részletek is elhangzanak majd.
Nekem ez egy nagyon fontos esemény: hogyan épült fel bennem az elmúlt húsz évben az ódon brahmsi villa; úgy készülök rá, mint egy egyetemista egy fontos záróvizsgára...
Várunk mindenkit sok szeretettel - a belépés díjtalan!
A Nemdebár Facebook oldala: https://www.facebook.com/nemdebar?fref=ts - a világ legjobb búzasörét csapolják!
A rendezvény Facebook eventje: https://www.facebook.com/events/245573338979748/
***
A múltkori Beethoven hegedűverseny közös meghallgatásának legnagyobb élménye az volt, ahogyan Koszmosz, a Nemdebár kutyája a hegedűverseny alatt aludt. Koszmosz megint velünk lesz, és remélem, hogy megint jól alszik majd...
