Mindennapi klasszikusok

Csönd

Az előző rész folytatása:

bach.jpegSosincs olyan csönd ott fönt, mint mikor Bach előadása véget ér; és ez most különösen igaz, hiszen ma a Goldberg-variációkat játszotta. Egészen más most ez a csönd, mint amit ismernek már - akár más Bach művek, akár a saját darabjaik után; ez a csönd egyszerre nehéz és könnyű, ennek a csöndnek súlya, térfogata, színe és ereje van.

Ebben a csöndben benne van mindannyiuk hallgatása - egyetlen más koncertet sem hallgat meg mindenki, valaki biztosan hiányzik. Ez a csönd tisztít és gyógyít: Muszorgszkij pár napig nem iszik majd, Brahms lelkében sem sajog úgy Clara; ez a csönd az önvizsgálatra hív: Karajan magángépe még jó darabig pihen.

Ettől a csöndtől megtisztul a csillagok fénye, más színt kapnak a bolygók, egy picit minden megmozdul: ilyen csillagzat alatt, ilyen bolygó-álláskor jó születni, és ilyenkor könnyű a léleknek elválni a testtől.

Bach pedig azon a messzi bolygón komótosan elpakol: akkurátusan összerendezi a kottákat, gondosan összecsukja a Glenn Gouldtól kapott székét, és aztán észrevétlenül tűnik el a bolygó belseje felé: Ő ilyenkor a legteljesebb egyedüllétre vágyik, és ilyenkor aztán főleg nem szeret mutatkozni...

Mindennapi klasszikusok Égi mesék, első rész: http://klasszikusok.blog.hu/2012/10/23/egy_nap_szkrjabinnal

Második rész: http://klasszikusok.blog.hu/2012/11/01/brahms_szkrjabin_es_muszorgszkij_mozartot_hallgat

Harmadik rész: http://klasszikusok.blog.hu/2012/11/01/bach_goldberg-variaciok

24 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr594885296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csillámpóni 2012.11.03. 01:23:03

Mondjuk az, hogy épp a Goldberg-variációk valakiből ilyen modoros, lila ömlengést váltsanak ki, azért nem kicsit irritáló, és elidegenítő. Úgy veszem ki, hogy a blog célja végső soron nem ez. Ha tévednék, csak így tovább.

magyar-magyar szótár 2012.11.03. 05:52:03

@csillámpóni: Én sem szeretem az ilyen túlvilági dzsemborikat, de pl azt bírnám nagyon, ha Muszorgszkij legalább három napot nem piálna. Ugye, az Éj a kopár hegyen a Delirium Tremens, amit a végén a végre megérkező pia old. (És még ez is R-K. jóvoltából)

magyar-magyar szótár 2012.11.03. 06:04:05

@csillámpóni: Iparos ember volt a többségük. Bach-nak jelentősen palástolnia is kellett azt, hogy jóbarátjához képest Telemann céhbéli iparosúrról beszélek ő valójában művész. Mint ipari remeket, nézték egymás munkáit, csöppet se voltak mind úgy oda. Az Orosz Ötök pl nagyon csúnyákat mondtak Bach-ra, minthogy akkor még nagyon kevés Bach mű kottája merült föl. matematikusnak csúfolták. A művészek emberből vannak és.. hát ugye hagymaszagúak is voltak, meg irigyek is meg effélék.. Bach azt hiszem jólélek, nagy kedves medve-ember is volt. Szeretett sörözni, borozni, kávézni, egyik komoly kantátájának először volt alkalmi vicces szövege s csak késóőbb a ma ismert komoly...
Mozart szinte elviselhetetlenül hülye volt, terhelte környezetét, kiborító, rendetlen, a legtöbb bemutatója pont őmiatta csapnivaló, a szerencsétlen zenészek jóformán előgyakorlás nélkül kottából rögtönöztek és Mozart a zongoránál a le se jegyzett szólamból még ülve vezényelt is! Ráadásul sok művének 1... 2... 3-4 ...6-8 alkalma, ha volt...

magyar-magyar szótár 2012.11.03. 06:06:26

@csillámpóni: Sok zeneműre a mestere, amiktől nekünk taknyunknyálunk folyik egybe a meghatódottságtól, nem látja a mester másképpen, mint építészetileg megvalósult matematiko-geometriko egyenletet, ő látja a pilláreket.. érzi a szakítószilárdság feszüléseit a malterszagot, a téglát.. a MUNKÁSOK ( a Bach műveit előadó polgárok) szagát stb
és persze a konkurens mesterét is átlátja

Néha jó, hogy kottaanalfabéta vagyok!

tnsnames.ora 2012.11.03. 09:10:22

Számomra megdöbbentő Glenn Gould ilyetén eröltetése. Meg sem tudom számolni hányszor volt már vele Goldberg variációk, itt meg az FB-oldalon. Én ehhez az új poszthoz tuti más videót kerestem volna, ha és már.

magyar-magyar szótár 2012.11.03. 10:01:07

@tnsnames.ora: Zongorán Glenn Gould a Goldberg variációk Jimi Hendrixe. Legalább 20 jól elkülönböztethető variációját játszta Gould a variációknak, ezért jogos a feszt emlegetése. Namost a Goldberg egyik fő lényege a Csönd és ennek a variációiban is Gould az erős. Ami az pl Aria elsőiben két pimm között van (nemegyenlően és hogynem!)
bár ehhez fül kell

magyar-magyar szótár 2012.11.03. 10:02:52

Csemballon viszont szerintem a Goldberg lényege a Noise ... kíváncsi vagyok, Bach mit szólna a modernpedálos csendesíthetőzongoraverzióhoz.

helinesias 2012.11.03. 10:21:39

@tnsnames.ora: Glen Gouldot, egy zongoraművész barátom Goldberg Robi mutatta meg nekem anno még gyerekkoromban, és rögtön megfogott a karaktere, meg az hogy néha Robi se értette hogy mit és hogyan csinál ez az ember a hangszerével :) . Számomra egyáltalán nem hihetetlen Gould és Bach összekapcsolása. Ez az ember egész életét arra áldozta hogy a Goldberget tökéletesítse.Szerintem nincs zongoraművész aki ilyen szintű értelmezést, és előadást produkált volna. ez maga az angyalok kórusa... Az 1981-s stúdiófelvételről beszélek, az utolsó felvételről ami készült Gould játékáról, ha figyeled a végén ténylegösszerogy és elengedi a lelkét. Ez az ember 55-ben evvel a darabbal futott be, kellt életre mint művész, és 81-ben evvel a darabbal hallt meg mint művész. Ezért szokás összekötni ezt a darabot vele, mert az egész életét átfogta. Érdemes még youtubon pár felvételt megnézni róla, pl amikor gyakorolt, látszik rajta hogy teljesen más világban élt... bucsúzóul elküldöm a 81-s felvétel utosó 10 percét hallgassátok meg, érdemes...
www.youtube.com/watch?v=89W_cLYQ2gM&feature=related

tnsnames.ora 2012.11.03. 10:44:46

@helinesias:
Én ezt tudom. És nem akarom elvenni se tőletek Gouldot.
Ettől én még ezt teljesen másképp látom

Measurer 2012.11.03. 11:01:18

@tnsnames.ora: igen, azt sem lehet mondani, hogy extra traditio non est vita
egy kis Simone Dinnerstein Glenn Gould összehasonlitás: 13/28/30 variációk
www.slate.com/articles/arts/music_box/2007/08/the_goldberg_variations_made_new.html

_romanista 2012.11.03. 12:55:10

@tnsnames.ora: "Ettől én még ezt teljesen másképp látom" hogyan? engem tényleg nagyon érdekelne...

tnsnames.ora 2012.11.03. 13:24:44

@_romanista:

Ezt órákon keresztül is lehet vesézni mind objektív, mind szubjektív alapon. De nincs szándékomban Gould (anti-)flame-t indítani, eredendően a hozzászólásom sem Gould ekézésének szándékával indult.

Na jó egy "felpiszkáló" mondatot azért eleresztek, ezt is inkább csak hozzászólásra reflektálva.
"Ez az ember egész életét arra áldozta", "a végén tényleg összerogy és elengedi a lelkét", "amikor gyakorolt, látszik rajta hogy teljesen más világban él" kitételeket az hitelesíti, ahogyan megszólal a mű, azaz a végeredmény. Ha nem szólal meg jól, akkor csupán "szinpad az egész világ". Márpedig Goulddal nem szólal meg jól, sem koncepcionálisan, sem összességében, sem részleteiben, sőt még tempóválasztásaiban sem a Goldberg-variációk (az én érzékelésemben, felfogásomban), én legalábbis menekültem tőle mindig is.

Illetve el lehet röviden is intézni a kérdést. Measurer frappáns mondását kölcsönözve (megfordítva): extra traditio est vita

magyar-magyar szótár 2012.11.03. 13:30:00

@tnsnames.ora: Szánj már ránk légy szives öt percet és fejtsd ki a véleményed. Én odavagyok Gouldért respektálom hát @helinesias: véleményét. De egy kottanalfabéta barom is vagyok és amúgy akkora Goldberg Variációk-köcsög, hogy pl csemballon is szeretem hallani. Bach ezen játszotta (meg Goldberg is) .. jó gitár vagy hegedű mindenütt volt.. azokon is esetleg ezt-azt bellőle. De csemballora írta.. és ehhez képest, ahová Gould eljutott? Tehát úgy értem, ha fogom Defoe Robinsonját, ami nem mérhető a GbV-hoz, nert Defoe lektűr író és esetleg akkor Vivaldihoz hasonlítható... csak mutatom, fogom a Robinsont és magyarul átírom az én nyelvifrenetizmusomban. Ja és az előadás, tehát még fel is olvasom... (azt mondják, nem annyira jó, amit írok, csak jól tudom felolvasni.... ) A zongora és a csemballo közötti áthidalhatatlan különbségek.

magyar-magyar szótár 2012.11.03. 13:32:30

@tnsnames.ora: Ezek szerint, úgy sejtem, szerinted pl Schiff játsza fegyelmezetten (egyszerre írtunk az előbb, kösz a kifejtést)

magyar-magyar szótár 2012.11.03. 13:35:52

@tnsnames.ora: @_romanista: Egyszer egy regényt akartam írni a GbV vázára, "leszedtem" tehát a szerkezetét fülre meg szerkezetielemzésekből, a "matematikáját" és ami regényt így elképzeltem, keretes szerkezetű... hát olyan XIX. századi lett, amit megírtak már... Viszont megírtam novellában Brautigan Az első világháborús los angeles-i repülőgép nyelvistilisztikai szikársága szerint, úgy nem rossz...

_romanista 2012.11.03. 13:51:13

@tnsnames.ora: azt hiszem, hogy az ekézés célpontja én voltam...

tnsnames.ora 2012.11.03. 14:48:04

@_romanista:
Ez nem semmi konklúzió volt. ;) Annyira már ismerhetnél, ennyi év után, hogy én sose embert "ekézek" ha és már, hanem mindig jelenséget, üzenetet.

@magyar-magyar szótár:
Nahát pont nem Schiff. ;) De egy napra elég nekem egy "konfliktus", különben is volt már szó róla itt a blogon, hogy mennyire taszít engem Schiff, nem ismételném magamat.

A kotta (olvasása) nem teszi / avatja zeneértővé az embert éppenúgy , mint a szinpadias(abb) előadói gesztusok sem teszik vonzóbbá az előadást .Kotta nélkül is tudja élvezni az ember a zenét, és végső soron ez a (minőségi) élvezet a célja az egész művészetnek. ettől még persze meg van a maga (korlátos) funkciója a kottának a zene világában való bolyongáshoz. Nem véletlen, hogy én elsősorban és mára már kizárólagosan csak kottásan teszek fel videókat.

Jól látod, hogy Bach a Goldberg-varicáiókat csembalóra írta. Ettől még - az én felfogásomban (is) - tudhat nagyon jól szólni zongorán.Én legalábbis nem tudok olyan zeneműről, ami csak csembalón szól jól, zongorán meg definitive nem (max olyat, amit csak csembalón kényelmes igazán játszani, zongorán extranehéz tornamutavány).

Gould zongorafelvételei kétségtelenül híresek, de lássuk be ezek inkább szólnak Gouldról és értelmezési kísérleteiről, mint Bachról. Ezek az ő (szerintem vitatható) modern értelmezései (nem az a baj velük, hogy nem "autentikusak", hanem az, hogy nem szólalnak meg jól). Hogy én mit ajánlanék zongorán azt nem igazán tudom leírni. Amit fiatalon hallottam és emlékeim szerint szerettem, azt felnőtt aggyal meg kéne hallgatnom elötte, mielőtt ajánlanám. Megfordult a blogon itt annó egy leányzó, aki nagyon szerette Gavrilov barokk-felvételeit. Lehet, hogy ha meg van vele, én is vele kezdeném a meghallgatási sort.

Én ha hallgatom, akkor a Goldberg-variációkat mindig csembalón hallgatom. Zuzana Ruzickovával ismertem meg (első Supraphonos felvételén), azt nagyon szerettem, rojtosra hallgattam a mamámtól kapott LP-met. A záró quodlibetje örökre belémivódott. Ha illesztenék kottát a műre, ő lenne az egyik potenciálisan esélyes interpretáció. Azóta megismertem Karl Richterrel is nálam már ő az etalon (hangminőségben sajnos kenterbe veri Ruzickova korai felvételét). De hát ugye ő is csembalón játssza.

Mielőtt rákérdeznél Koopman nálam szintén nincs a pályán. ;)

magyar-magyar szótár 2012.11.03. 16:42:29

@tnsnames.ora: Schiffnél nem játszanak be a manírjai ?? - irodalomban vamn ilyen, aki csak felhőtlenül olvassa Esterházyt s nem annyira ismeri a maníros [modors: egy Esterházy-modor] dolgait (kékharisnyákok etc.)

Csemballo, mert azon szólt.. nekem zongorán olyan "itató édesboros" ...[najó, félszáraz]
Amidőn Keyserlingk szólította az ő kedves Goldbergjét és ő elkezdte játszani az álmatlanságban forgolódó grófnak, akkor ezt a maifülnek hard[t] hangzást hallotta? Lehetett édesebben játszani? A másikszobában (hallban) játszta? Biztos, hogy a mai csemballok úgy szólnak, mint ősfákből készítettek? Két "kisjégkorszak"-ot átélt sűrűfák?
Bach idejében az a klavier -azon próbálhatta, maradt erről jegyzés? hogy azon a klavieron játszta valaki?

Azt hittem, Koopman historikus...

Gould eszelős volt, ezt is figyelebe kell ám venni...

Soha nem zavart még túlságosan hangminőség, zsebrádión is hallgattam, meg kórházi bakelit fülhallgatón is füleltem... ami még szurkosvászon vezetéken futó jeleket, olyan.. 100-1200 Hz-t ... továbbított, mono...

Köszönöm a tanítást!

magyar-magyar szótár 2012.11.03. 17:12:55

Ezt @tnsnames.ora: úr ne nyissa meg, most jó igazán, hogy a kottáját nem tudom fejből :), lehet, hogy négy cimbalom kéne hozzá? :D de azért helyenként jó is, két cimbalom, Szakály Ágnes & Farkas Rózsa:
www.youtube.com/watch?v=VYr1BeitPmw

tnsnames.ora 2012.11.03. 18:54:01

@magyar-magyar szótár:

Kérlek ne beszéljünk tanításról. Beszélgetünk, álláspontokat egyeztetünk.Én (is) laikus vagyok, megvannak nekem is a saját vesszőparipáim, mint más zenehallgatónak.

Belehallgatás (fele) alapján kifejezetten nagyon jó ez a kétcimbalmos átirat, a hangszer sem ál távol hangzásban a csembalótól (sőt nekem a gitár-verzió is bejövős lehet adott esetben, ha hallanám) mondjuk ez a cimbalmos verzió kicsit hosszú lett. Kottával lehet, hogy könnyebben végighallgatnám. :o)

Schiff kritikus pont itt a blogon, szerintem hagyjuk. Van jobb téma...

Jó a felvetésed. A mai csembalók is sokkal szebben szólnak szerintem, mint a korabeliek.Meg vagyok győzödve arról, hogy Bach, ha hallaná egy ma épített hangszeren a művét, lefordulna a székről a meglepetéstől és gyönyörűségtől. Óriási a fejlődés a hangszerek tekintetében, az ember csak kapkodja a fejét. És engem bizony nagyon is lenyügöznek. Azért remélem nem leszek tőle hangszer-fetisiszta. :o) Azt viszont szerintem világosan látni kell, hogy a csembaló és zongora a két különböző hangszer..nem annyira mint a gitár és a teszemazt szaxofon de különbözőek. Mások a lehetőségeik, más a hangzás, másképp kell "kifejezni" rajtuk.

Ez a historikus/autentikus mittudomén micsoda neuralgikus pont nálam.
Garantált a potenciális konfliktus ezen a téren is. ;)
Épp a napokban voltak heves viták az offtopikos fórumban.
Hogy ne kelljen odamenned, röviden összefoglalom álláspontomat:
- Az autentikus/korhű hangszerek/megszólalás szép célkitűzés, csak nincs kontrollja
- Önmagában itt sem elég a jelző. A végeredménynek kell jól szólnia itt is. És szerintem perdöntően rossz felvételek vannak, Részint gondolom hangszer-korlátok miatt, részint előadói túlzások és taszító magamutogatások miatt (ki tud 30 másodperc alatt lezavarni egy normálisan többperces Vivaldi-tételt jelige mellett).
- Értelmezésemben jellemzően ezek az interpretációk is alapvetően modern értelmezések, azzal a célllal, hogy minden korábbitól elütőt adjanak a hallgatói megszokást/kifáradást kerülendő. Viszont ami új/sosemvolt az még nem garancia arra, hogy jó is.
- Koopmann sem az a baj, hogy autentikus, hanem hogy kifejezetten rossz, amit csinál.

Gouldnál azért az mégis milyen amikor énekel saját zongorázása alatt és ez hallható a felvételein. ;)

Egyébként raktam fel én is Gould-felvételt a Youtube-ra. És ez ennek a blognak a gazdájának érdeme - hogy ne csak "ekézve" legyen :o) - , mivel én nem tudtam, hogy Gould távoli rokona Griegnek. Persze az e-moll szonáta nem azért jó interpretáció, mert rokon, hanem mert tényleg jó a saját jogán. Minden aláéneklés dacára is. :o)) Ritka életerős felvétel, a darab minden értelmezési nehézsége ellenére. Sosem szabad tehát azt mondani ez a zongorista rossz, az meg jó. Mindenkinek vannak gyengébb felvételei, míg kifejezetten rossz zongorista alig-alig van a praxisomban, akiknek riasztóak a felvételei, és azért mert csak az ujjaik mozognak a zongorán, de képtelenek pozitiven értékelhetően értelmezni a darabot amit játszanak.

Egy darabig én is így voltam evvel, hogy zsebrádión is szólhat, csak a zene legyen jó. Aztán meghallgattam egy-két jó felvételt és irritálni kezdett a rossz hangminőség. Én is tettem fel a YT-ra nem egy recsegős lemezről felvételt, és nehéz szívvel hallgatom őket, pedig szívemnek oly kedvesek, annyira jónak tartom őket zeneileg.

magyar-magyar szótár 2012.11.03. 19:28:34

@tnsnames.ora: Hát, azt tudom, hogy a zongora meg a csemballo az kettő, szerintem a korábbi kommentjeimben éppen erről is beszéltem (kérdeztem)
Faműves nem vagyok, de kettőt tudok: ma alig találni fát. Jó fát. Egy 100 vagy 150 éves fa ma matuzsálem. Az 1700-as években még voltak Európában őserdők, pl Ch W Gluck ilyenekben csatangolt kölyökkorában Aztán volt szerncsém apróra megvizsgálni 20 vagy 120 éves asztalosremekeket. Sok mai asztalosnak ötlete nincsen arról, hogy egy 100 évvel ezelőtti asztalos.. kéziszerszámokkal, nem programozható 7 motoros automata fazongyaluval... hogy oldott meg dolgokat.... Hmmm... könnyen tanulmányozhatóü a székesfehérvári Fekete Sas patikamúzeumban, ott tapero-matani is szabad.

Nekem magamnak is vannak 30 éve bontott tetőléceim, amit 130 éve már bontásból szegeltek föl ésbizony az a fenyő nem a mai fenyő.
Én nem mernék iylet 10% állítani, hogy egy mai hangszer jobb, mint egy Bach korabeli. A hegedű pici és védhetőbb.. Úgy tudom, hogy eleve ma fát nem találnának egy korai Amatihoz vagy Stradivari-hoz. Én még ismeretem igaz asztalost, de már nem dolgozott, azt mondta, nincs fa. Amikor mondtam hozok a tüzépről... kinevetett. Azt mondta, fa az, amit 4 évig szárítanak és utána majd még ő maga szárítja. Ez az ember úgy gőzölt és hajlított bükköt, mint én drótot, úgy bőrözött és intarziázott, mint én festek fát le.

Végigcsúsztammásztam nemtudom hány várat, múzeumot.. debizony a régi faműves munkák és a fa benne.. lenyűgözőek!

lento_barbaro 2012.11.10. 15:22:21

@tnsnames.ora: Én csak a Brahms cikk kapcsán szoktam ide, azután elolvastam ezt a korábbi fűzért is. Tnsnames.ora, te itt olyanokat írsz, ami alapján nem csodálom, hogy tetszett, amit Brahmsnál hozzávakkantottam. Én is hallgattam rengeteg recsegő lemezt, és sokszor adtak messze nagyobb élményt, mint az audiofil műszaki csodák. Az már szinte valóban beteges, hogy a sávok, vagy pláne a lemez végi rőzse-ropogás már-már az élmény részévé vált. (Mindannyian Pavlov kutyái vagyunk :-)

A zene nagyon komolytalan feléről indultam, de hiába szólt magasak és mélyek nélkül, fédingesen, a Szabad Európáról is nagyon élveztük mondjuk a Led Zeppelint, amit akkor még Komjáthy György talán nem mert rögtön a magyar rádióban leadni. (A TTT második betűjét megszerezni, gondolom, időbe, megalázkodásba tellett)

Mindezek miatt a hangminőséget én is csak olyan tényezőnek tartom, ami azért persze legyen jó, de – reális határok között – egy jó mű, jó előadásának élvezetét nem tudja elvenni.
Ezzel együtt én sem tudtam a historikus előadást megszeretni. És nem az a baj, hogy egyes fafúvósok, vagy a viola da valami nem szól olyan szépen, mint a mai hangszerek. Az viszont már baj, hogy a szoprán fiúk hamisak és hadd ne kelljen itt szavakba öntenem a férfiakkal énekeltetett alt szólamokkal szembeni viszolygásomat. Koopmannal próbálkoztam, de nem megy! Biztos, azért is tartom ütősen igaznak Rilling álláspontját, mert az ő előadásaiban csak nagyon ritkán hallok olyat, hogy talán másképp jobb lenne. Ezen a linken a teljes szöveg olvasható (bocs, ha olvastátok és nektek zenélek, muzsikusoknak!): www.bachsociety.hu/pdf/bach_tanulmanyok_05_2.pdf

Azt mondja az öreg: „Én kritikailag a historikus–autentikus előadás ellen vagyok és ezt mindenekelőtt általánosságban szeretném megindokolni. Ha sikerülne is az eredeti bachi hangzás rekonstrukciója, ez még csak az egyik tényezője volna a Bach-kori követelményeknek. A hallgató, az ember, akinek fülére, érzésére és értelmére ez a zene bizonyosan hatott, nem azonos a maival. Mi, mai emberek másképp hallunk, érzünk és gondolkodunk. Ma az eredetit felújító előadás nem teremti meg számunkra azt a helyzetet, amit a mű alkotója magától értetődőnek tartott. Bach minden igyekezetével kora emberének zenélt. Ha az eredeti előadás légkörét akarnánk megteremteni, úgy a ma rendelkezésre álló erőkkel korunk emberének kell zenélnünk. Mert nem az ilyen vagy olyan hangzásról van szó, hanem a kifejezőerőről, a jelentésről, amit a hangzás révén közvetít a zene. A cél nem lehet az, hogy ma másképp halljuk, hanem hogy tanuljuk jobban megérteni.”

tnsnames.ora 2012.11.10. 19:30:56

@lento_barbaro:
Mostanság elég sok rossz dolog történt velem a "való világban", de elmondani nem tudom hogy mekkora örömet szereztél soraiddal, hogy végre valaki velem azonosan gondolkodik ebben a historikus-előadás témában. És még ezt is tetézni tudtad, hogy belinkelted az általam végtelenül tisztelt Helmuth Rilling nagyszerű tanulmányát (ami teljességgel szívemből szól). Róla tudni kell, hogy nála tanult az a dr. Kamp Salamon, aki 20+ éve vezeti a Lutherániát és nagyobb presztizst adó karrier helyett választotta Bachnak ilyen típusú - Rilling által is támogatott - megszólalásának hivatását. A Youtube-ra fel is raktam pár Lutherániás Bach partitúrás-videót (Magnificat, h-moll mise, Máté-passió)

Én speciel Rillingről nem is tudtam, hogy ilyen határozottan és egyértelműen fogalmaz. Számomra ez az etalon, ezt az egyértelmű és érthető állásfoglalást várnám el a zenészektől, amnikor megszólalnak: amivel lehet egyet vagy nem egyet érteni, de legalább nem "maszatolás".

Elgondolkodtam a recsegő lemezek-ről, amiről írtál. Valahogy úgy van a dolog számomra, hogy régebben több jó (hangrögzítésre érdemesebb) felvétel volt, de a technika még javában fejlődésben volt. Ma már hiába a tökéletes hangszer és technika, ha alig-alig van aki értelmesen tudja használni azok között akiknek lehetőséget adnak (és jót produkál). Pedig én például nem gondolom se vaskalaposnak, se régi idők foglyának, hiszen a mai világ előadásaiból is sok minden tetszik, sőt a Youtube-on még az amatörök videóit is megnézem adott esetben és találok köztük jót is. de a rossz trendekbe való ismételt belebotlás után, fel szokott szakadni a sóhaj bennem, hogy ez a világ sokszor nem az én világom.

Visszatérve a recsegő lemezekre, ma is mennyire őrzik művészi értéküket (és hallgatói elfogadottságukat) adott esetben, míg sok mai "tökéletes" felvétel vagy el sem jut a közönséghez, vagy megy a kukába, akár az első hangok meghallgatása után.

Az idézett Rilling-bekezdés, tehát abszolút a szívemből szólt. Én ezt annó az offtopikban úgy fogalmaztam meg, hogy lélekben kell korhűre törekvőnek lenni.Egy korhű hangszer még semmit nem old meg.

Annak is nagyon örültem, hogy Rilling nagyon szépen beszélt Karl Richterről és az előadástípus-kategória első helyén említi.