Az új év első napján megnéztük az Amadeus-t, és bár többször láttam már, a Gran Partita-részlet egészen kiment a fejemből.
Bemásolom Salieri szavait a Gran Partita harmadik tételéről:
"A kotta szerint apró semmiség. Egyszerűen indul, szinte komikusan. Szimpla lüktetés: fagott és basszus klarinét - akár egy ócska zenedoboz. És akkor hirtelen odafönt megszólal egy oboa... Egyetlen hang hosszan kitartva... majd a klarinét veszi át a dallamot. És szívfájdítóan gyönyörű frázissá édesíti... Ez nem cirkuszi mutatvány volt; muzsika... melyhez foghatót nem hallottam még... A hangokból vágy sugárzott, csillapíthatatlan sóvárgó vágyakozás. Úgy éreztem, Isten hangját hallom.
(...)
De mért? Mért, hogy e hang egy mocskos szájú gyermekbe költözött?
Ugyan már, ez dőreség... Az a pár hang a véletlen műve volt csupán, csakis az lehetett.
Bár az lett volna..."
***
Olaszul a filmrészlet:
Angol nyelven:
A Wikipédia így ír a műről:
B-dúr szerenád tizenhárom hangszerre, avagy „Gran Partita”, K. 361 (K. 370a) Wolfgang Amadeus Mozart egyik legfontosabb, fúvós hangszerekre írott műve.
7 tételt tartalmaz, amelyek a következőek:
- Largo – Allegro molto
- Menuetto
- Adagio
- Menuetto
- Romanze. Adagio
- Thema mit Variationen. Andantino
- Rondo. Allegro molto
Az 1781-es esztendő első felében Münchenben és Bécsben az Idomeneo c. opera időbeli szomszédságában írta Mozart ezt a művet. Előadó apparátusa zömében fúvóshangszerekből áll (csak a nagybőgő kivétel): két oboát, két klarinétot, két basszetkürtöt, négy kürtöt és két fagottot alkalmaz együttesében. E hangszerek közül a basszetkürt első ízben szerepel Mozart partitúráiban.
A mű első tételét Joseph Haydn nyomán ismét lassú bevezetéssel indítja (érdekes módon a szimfóniák lassú kezdésétől idegenkedik); a gyors főtétel témáját Philidor egyik operájából kölcsönözte Mozart.
Az egész mű legcsodálatosabb darabja a lassú harmadik tétel (Adagio), ahol a fúvós hangszerek gazdag kifejezési lehetőségeit avatott kézzel aknázza ki a zeneszerző. Ennek a zenének sötét tónusait, démoni végzet-hangját megint csak a Don Giovanni című operában idézi fel újból, hat esztendővel később.
A másik lassú tétel megindító románc, a nagy zongoraversenyek lassú tételeinek hangján szól.
A hatodik tételben hat variáció tanúskodik Mozart szellemes találékonyságáról, gazdag képzeletéről.
A finálé sziporkázó rondója a versenyművek fináléinak tomboló jókedvét és a mozarti vígoperák látványos zárójeleneteinek intonációját egyesíti magában.
***
A hivatkozott harmadik tétel:
A teljes mű:
***
Ráadás: F. Murray Abraham és az Oscar-díj:
