A tegnapi brahmsi estén találtam a lenti videót - most hallgatom ötödjére. A Bartók rádió honlapján van egy hosszú írás Szkrjabinról: A hét zeneszerzője, ott van ez a Richter-idézet: "Szkrjabin nem az a zeneszerző, akit mindennapi kenyérként lehet fogyasztani, inkább mámorító likőr, amellyel néhanapján lerészegedik az ember, poétikus kábítószer, törékeny kristály."

Ha vannak testvérvárosok, akkor kellenek, hogy legyenek testvérbolygók is: az egyiken él Brahms, Tőle nem messze Szkrjabin. Egyszer egy badacsonyi borosgazda mesélte, hogy a nagyapja ismerte Egry Józsefet: minden délután együtt üldögéltek órákig a hegyoldalon, egyetlen szót sem szóltak, csak nézték a vizet.

Valahogy én is így képzelem Brahms és Szkrjabin barátságát: késő délután találkoznak odafönt, hosszan üldögélnek egyetlen szó nélkül, aztán mindketten hazamennek alkonyatkor.