Az előző rész folytatása:
Sosincs olyan csönd ott fönt, mint mikor Bach előadása véget ér; és ez most különösen igaz, hiszen ma a Goldberg-variációkat játszotta. Egészen más most ez a csönd, mint amit ismernek már - akár más Bach művek, akár a saját darabjaik után; ez a csönd egyszerre nehéz és könnyű, ennek a csöndnek súlya, térfogata, színe és ereje van.
Ebben a csöndben benne van mindannyiuk hallgatása - egyetlen más koncertet sem hallgat meg mindenki, valaki biztosan hiányzik. Ez a csönd tisztít és gyógyít: Muszorgszkij pár napig nem iszik majd, Brahms lelkében sem sajog úgy Clara; ez a csönd az önvizsgálatra hív: Karajan magángépe még jó darabig pihen.
Ettől a csöndtől megtisztul a csillagok fénye, más színt kapnak a bolygók, egy picit minden megmozdul: ilyen csillagzat alatt, ilyen bolygó-álláskor jó születni, és ilyenkor könnyű a léleknek elválni a testtől.
Bach pedig azon a messzi bolygón komótosan elpakol: akkurátusan összerendezi a kottákat, gondosan összecsukja a Glenn Gouldtól kapott székét, és aztán észrevétlenül tűnik el a bolygó belseje felé: Ő ilyenkor a legteljesebb egyedüllétre vágyik, és ilyenkor aztán főleg nem szeret mutatkozni...
Mindennapi klasszikusok Égi mesék, első rész: http://klasszikusok.
Második rész: http://klasszikusok.
Harmadik rész: http://klasszikusok.
