Fél tízkor ért véget a Nemzeti Filharmonikusok koncertje: A hallgatag asszony című opera előjátéka (Richard Strauss), aztán Hacsaturján zongoraversenye Boris Berezovsky szólójával, a második részben pedig Csajkovszkij IV. szimfóniája. A karmerster Dimitri Liss volt. Két órát sétáltam a hangverseny után, és olykor eszembe jutott a szimfónia II. tétele.

Ezt írja a műsorfüzet: "A híres oboaszólóval kezdődő, b-moll 'Andantio in modo di canzone' lassú tétel főrészében a 'canzone'-dallamot halljuk újra és újra, mindig más hangszereken, más-más zenei szövetbe ágyazva. A tétel végén a canzone-téma első frázisa megválaszolatlan kérdésként, háromszoros pianóban vész a semmibe."

Ez a tétel majdnem olyan szép, mint Brahms III. szimfóniájának III. tétele.