Ezt a sorozatot már többször elkezdtem a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalán, amely 2024 szeptemberében egy számítógépes vírustámadás áldozata lett; a sorozatot most elkezdem megint, és remélem, hogy ezúttal be is fogom fejezni: A szegény kisgyermek panaszai kötet minden verséhez választok egy zenét - akár egy teljes művet, akár csak egy tételt.

A harmadik vers:

A doktor bácsi

A doktor bácsi.
Áldott, aranyember.
Világító, nyugodt szemei kékek.
Komoly szigorral lép be a szobába,
Szemébe nézek és cseppet se félek.
Borzongva érzem biztos ujjait,
Ha kis sovány bordáimon kopog.
Ősz bajusza a fagytól zuzmarás,
Hideg kezén arany gyűrű-sorok.
Oly tiszta és jó. Ő ír medicinát,
Keserűt, édest, sárgát vagy lilát.
Az ő kezéből hull kis paplanomra
Nagynéha egy halvány, szelid virág
Rágondolok, ha szörnyű éjszakákon
Párnáimon oly egyedül sirok.
Ő az egészség és bizonyosság
Titkok tudója és csupa titok.
Gazdag s nyugodt. Nehéz bundája ott lóg,
Prémét szeliden prémezi homály.
De elmegy innen és itthagy magamra.
Szinházba tér, vagy csendbe vacsorál...

Ilyenkor látom őt a páholyában,
Amint valami víg tréfán nevet.
De kék szeme egyszerre elsötétül
S rám gondol, mit csinál a kis beteg?
A béke ő, a part, a rév, az élet.
Jaj, hányszor néztem jó arcába hosszan,
Míg ájuló álomba lengve, árván,
Kis ágyamon, mint egy bús barna bárkán
Ködös habok közt ringatóztam. 

***

A vershez választott zene: Chopintól az opus 60-as Fisz-dúr barcarola - a választásomat a vers utolsó "ringatóztam" szava határozta meg:

"Chopin, mint a legtisztább zenei lira képviselője, szinte egyedül áll a zeneirodalomban. Talán a költők közül Lenau s Leopardi hasonlitanak reá leginkább a kifejezés mélységében, a szenvedély beteges finomságaiban, világfájdalmas törékeny érzéseikben."

forrás: Csáth Géza: Zeneszerző portrék | Chopin

Az előző részhez kattints!