Ma reggel az alábbi posztot kaptam a Facebook üzenőfalamon, a küldő futura volt:

"A 'Mindennapi klasszikusok' oldalt nem akarom terhelni, de muszáj megosztanom ma esti élményemet. A BBC Proms rendezvényei a kedvenceim közé tartoznak. Minden nyár végén egy igazi populáris, nagyon angol és nagyon nyitott músorszervezés az Albert Hall-ban Belenéztem az idei programba, volt minden, ami szem-szájnak ingere.

Amiért írok, az Schiff András fellépése, Bartók III. zongoraversenyével. Ez a "hazátlannak" kikiáltott művész szinte már kínosan magyar vonatkozású programmal szerepelt, és olyan sikerrel, amely ver akármilyen országimázst!

Még egy megjegyzés: már többször látogattam a művész facebook oldalát, időnként gratuláltam különböző fellépéseihez, ez a lehetőség most megszűnt. Amit meg is értek, mert olyan otromba beírások is előfordultak, amelyek miatt én szégyelltem magam."

Töredelmesen be kell vallanom, hogy az egyik előző posztban - Prokofjev első zongoraversenye - tévedtem, illetve nem voltam figyelmes. Az ott leírtak - idézet Prokofjev önéletrajzi könyvéből - nem az első, hanem a második zongoraversenyre vonatkoznak. Ezt tegnap vettem észre, ugyanis a második zongoraverseny bemutatójának ma van az évfordulója - ehhez kerestem anyagot, ekkor tűnt fel. A hibáért elnézést, íme a javított és egyben kibővített bejegyzés:

"Az I. zongoraversenyt, amelyet a következő nyáron mutattak be, a közönség sokkal jobban fogadta. Ez volt művem első előadása, s zenekarral én is először léptem fel a nyilvánosság előtt. A 'Muzika' folyóirat túlzott dicséretekkel halmozott el, és egyúttal felkért arra, hogy munkatársai közé álljak. 'Azt hiszem, eléggé jó s ugyancsak kellemetlen zenekritikus válhatnék belőlem' - jegyeztem fel akkoriban naplómban. Újságírói tehetségem azonban - ha ugyan egyáltalában volt ilyesmiről szó - kiaknázatlan maradt.

I. zongoraversenyemet néhány nappal a Szokolnyiki parkban való fellépésem után Pavlovszkban mutattam be. A nyári hangversenyeket ott Aszlanov vezényelte, szintén a modern zene rajongója."

Eddig az idézet az első zongoraversenyről, jöjjenek a zenei részletek:

Az első részlet: 

Második részlet:

"II. zongoraversenyemet 1913. szeptember 5-én adták elő Pavlovszkban, ugyancsak Aszlanov vezénylésével. A bemutatónak elképesztő hatása volt. A hallgatóság egyik fele pisszegett, a másik fele pedig tapsolt. A sajtó véleménye is megoszlott. Karatigin hízelgő bírálatot írt, mások azonban gúnyolódtak rajtam. A 'Petyerburgszkaja Gazeta' ('Pétervári Újság') egy egész tárcát szentelt a hangversenynek.  'A pódiumon egy Peterschulle-növendéknek látszó fiatalember jelent meg; Szergej Prokofjev volt ez az ifjú. Zongorához ült, s úgy látszott, hogy vagy a billentyűzet leporolásával volt elfoglalva, vagy pedig vakTában verdeste a billentyűket, kemény, száraz billentéssel. A közönség nem tudta mire vélni a dolgot. Méltatlankodó zúgolódás hallatszott. Egy házaspár felugrott, s a kijárathoz rohant: *Az ilyen muzsika megbolondítja az embert!* A terem kezdett kiürülni. A fiatal művész versenyművét a rézfúvók könyörtelenül fülsértő együttesével fejezte be. A hallgatóság meg volt botránkozva. A többség pisszegett. Prokofjev gúnyosan meghajtotta magát, újból a zongorához ült és ráadást játszott. Ilyen felkiáltások hallatszottak: *A pokolba ezzel a futurista muzsikával!* *Mi élvezni jöttünk ide, ennél a muzsikánál pedig a háztetőkön kóborgó kandúroké is különb!* A modern szellemű kritikusok ellenben valósággal úsztak a gyönyörűségben. *Ragyogó! Zseniális!* - kiáltották. *Micsoda temperamentum! Micsoda eredetiség!*"

Ez tehát a második zongoraverseny ismertetése, itt is jöjjen zene, egy videóban a teljes mű:

És hogy ne csak előző bejegyzés javítása legyen ez a poszt: Prokofjev többször hivatkozik önéletrajzi könyvében a második zongoraversenyre. Ezeket az idézeteket érdemes a fenti mű meghallgatása után olvasni.

"(...) s én eljátszottam neki (Gyagilevnek - a bloggazda megjegyzése) II. zongoraversenyemet. Játékom közben egy ott lévő festőművész felkiáltott franciául: 'Hisz ez vadállat!' Amikor aztán megmondták neki, hogy értek franciául, azt sem tudta, hogyan kérjen bocsánatot."

"Nem kérhetem fel Prokofjevet, hogy játssza el II. zongoraversenyét - mondta Siloti -, mert akkor nekem kellene a zenekart vezényelnem, ez pedig több, mint amit tőlem kívánni lehet. Debussy zenéjéből édes illat árad, Prokofjev muzsikájából pedig bűz."

"II. zongoraversenyemet 1915. március 7-én adtam elő a római Augusteóban, Molinari vezénylésével. (...) Az eléggé gyérszámú  hallgatóság részint mellettem, részint ellenem foglalt állást: olyanfajta tüntetésre azonban, mint versenyművem pavlovszki bemutatóján, nem került sor."

Ezt a bejegyzést O.T.-nak és az Anyukájának ajánlom, akik sokat segítettek az orosz zenékkel kapcsolatos fordításokban.

Az elmúlt pár nap lényegében orosz zenék jegyében telt a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalán. Csütörtök reggel kezdődött Sosztakovics V. szimfóniájának IV. tételével, majd ezt este az Ő második zongoraversenyének lassú tétele követte. Péntek este egy Muszorgszkij zongoradarab került ki - A tear -, szombat reggel az Egy kiállítás képeinek az első részlete Richterrel, a sort szombat este a változatosság kedvéért ismét Muszorgszkij zongoradarab zárta - Meditation.

Régen érkezett ennyi like és ennyi hozzászólás a megosztásokhoz, illetve ami talán ennél is fontosabb: ennyi ajánlás. Ezeket az ajánlásokat szeretném most ebben a bejegyzésben megosztani a hozzájuk fűzött szöveggel - ha volt ilyen.

Az első az Egy kiállítás képeinek feldolgozása - részlet:

A második Muszorgszkij Éj a kopár hegyen című műve:

A harmadik Sosztakovics g-moll kvintettjének, Op. 57, (1940) III. scherzo tétele. Ehhez az alábbi ajánló érkezett: "Eddig sem, és valószínűleg(?) ezután sem fogok megosztásokat ajánlani, de most kivételt tennék. Sosztakovics a Verbier-i (Svájc) fesztiválon is helyt kap, kiváló művészekkel és olyan előadásban amitől alig kaptam levegőt."

Végül: "Hogy még egy kicsit elmélyítsem az orosz zenékbe való belemerülést, itt egy teljesen jogtalanul elfeledett darab egy teljesen jogtalanul elfeledett orosz szerzőtől: Nikolai Medtner 2. zongoraversenye. Valódi mestermű, abszolút egyenrangú bármelyik Rachmaninoff (vagy akármelyik) zongoraversennyel.  Medtner 14 zseniális zongoraszonátát és számos gyönyörű kisebb művet is írt zongorára, jópár egyéb művel (hegedűszonáták, dalok, stb.) egyetemben. Medtnert olyan szerzők és előadók csodálták mint Prokofjev, Gilels, Horowitz, Richter, Kissin..."

A zongoraverseny első tételének első részlete:

És második részlete:

Köszönet az elmúlt napok sok like-jáért, a hozzászólásokért, és persze a fenti ajánlásokért!

Utólag beszúrt megjegyzés: ha gondoljátok, kommentben osszatok meg orosz zenéket még!

A Prokofjev: Ördögi sugallatok bejegyzésben van egy részlet - Vaszilij Kamenszkij így emlékezik Prokofjevre egy 1918-as este kapcsán: "Az embernek egész életében talán csak egyszer adatik meg, hogy olyan 'önkívületben' lévő művészt láthasson, aki mintha élethalálharcba vetné magát emberfeletti rajongásában."

Egyszer én Fischer Ádámot láttam így, teljes önkívületben. Ha jól emlékszem 2005-ben történt, a Zeneakadémián vezényelte Schönberg Egy varsói menekült című művét, és Beethoven IX. szimfóniáját. A szimfónia második tétele után nekidőlt a karmester állvány hátsó korlátjának, kicsit oldalra és hátra fordult; hosszú másodpercekig mozdulatlanul nézett - talán a közönséget fürkészte, talán a semmibe révedt. Egyszerre volt felemelő és félelmetes, sőt, egészen vérfagyasztó ez a pár másoperc.

Jó néhány IX. szimfóniát láttam előtte és utána is, de egyik sem maradt meg ilyen élénken bennem, és nem csak emiatt a pár másodperc miatt. Ezen az estén Fischer Ádám nem is vezénylet, hanem teljesen átszellemült, egyként lélegzett a zenekarral és a közönséggel; nem túlzás azt írni, hogy valósággal szentté vált ott a dobogón.

E koncert után aztán még sokszor láttam és hallottam vezényelni Fischer Ádámot - budapesti Wagner-napok, Csodálatos mandarin a MÜPÁ-ban - mindegyik fellépés zajos sikerrel zárult. Nekem mindig az volt az érzésem, hogy szívvel vezényel, és ezt az arra éhes közönség nagyon is érzi. Minden siker és minden ováció ellenére egyik előadás sem közelítette meg - legalábbis nekem - ezt a bizonyos zeneakadémiai koncertet. Mert szíve és lelke nemcsak a karmesternek és a közönségnek, hanem a koncertteremnek is van, de olyan, mint a Zeneakadémiának, egyiknek sincs: sem itthon, sem sehol a nagyvilágon...

Kedves Olvasók és a Facebook oldalt Követők!

Az utóbbi időben a korábbiakhoz képest jelentősen megnőtt a vendégposztok aránya. Elég, ha a júliusi Riccardo Mutis bejegyzésre vagy a Mendelssohn hegedűversennyel kapcsolatos személyes élmény megosztására gondolunk, de nyugodtan említhetjük a tegnapi, Fricsayról szóló írást is.

Én a magam részéről ennek nagyon örülök, és ahogyan korábban egy bejegyzés végén, most egy teljes bejegyzésben szeretnélek arra kérni Benneteket, hogy küldjetek bátran írásokat, de akár csak képeket - lásd a hétvégi Brahms síremlék képe, amelyhez aztán én találtam idézetet.

Az írásokkal kapcsolatban: ezek lehetnek személyes élmények - ki hogyan találkozott egy bizonyos zeneművel, előadóval, lemezzel -, lehetnek koncertbeszámolók - akár frissek, akár régebbiek -, de persze nincsen megkötés: jöjjön bátran minden, és minél személyesebb, annál jobb.

Email: klasszikusok.blog.hu@gmail.com vagy jelezzétek a Facebook oldalon és én utána felveszem a kapcsolatot a bejegyzés írójával.

Köszönettel,

Fekete Márton - a Mindennapi klasszikusok blog és Facebook oldal (ötlet)gazdája