Magyarországon évente mintegy 800 szívbeteg gyermek születik, kellő időben történő megfelelő kezelésük esetén azonban 95%-uk megmenthető. „A Szívbeteg Gyermekek Védelmében” Alapítvány 1991 óta segíti a szívbeteg újszülöttek, csecsemők és gyermekek gyógyulását.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) számára készített, 21 ország 240 millió lakosára vonatkozó felmérés szerint az élve születettek 0,8%-a, vagyis közel minden századik újszülött veleszületett szívbetegséggel jön a világra. Hazai vonatkozásban ez azt jelenti, hogy Magyarországon évente mintegy 800 szívbeteg gyermek születik. Kellő időben történő adekvát kezelésük esetén 95%-uk megmenthető, ehhez azonban 50-60%-ban újszülött vagy csecsemőkorban, 30-40%-ban pedig beiskolázásuk előtt szívkatéteres beavatkozást vagy szívműtétet kell végezni.

A kiszolgáltatott gyermekek – még inkább a beteg gyermekek – sorsa a betegellátás feltételein, tehát azon múlik, hogy számukra milyen körülményeket teremtünk. Az Önök támogatása ahhoz a lelki emelkedettséghez és testi elégedettséghez járul hozzá, amit a szívbeteg gyermekek számára egy-egy készülék, műszer, vagy akár egy játék beszerzése, kórházi környezetük otthonosabbá tétele jelent.

Az intézeti ellátás igen sokrétű: a szívkatéteres beavatkozásoktól a nyitott szívműtétekig terjed, amelyeket követően a szívelégtelenségben szenvedő gyermekek többnapos intenzív támogatásra (mesterséges keringésfenntartásra, gépi lélegeztetésre stb.) szorulnak. Gyógyításuk nemcsak a műtéti beavatkozások során, hanem azokat követően is sokszor csak egyszer használatos speciális eszközökkel és készülékekkel történhet, amelyek beszerzése komoly anyagi nehézségeket támaszt az egészségügyi intézmények felé.

„A Szívbeteg Gyermekek Védelmében Alapítvány” 1991 óta segíti a szívbeteg újszülöttek, csecsemők és gyermekek gyógyulását. Székhelyük a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Gyermekszív Központja, ahol a Magyarországon végzett gyermekkori szívműtétek több mint 80%-a, a szívkatéteres terápiás beavatkozások közel 100%-a zajlik.

A támogatóknak és a személyi jövedelemadójuk 1%-át felajánlóknak köszönhetően az alapítvány az elmúlt 22 évben számos olyan eszköz beszerzéséhez tudott anyagi hátteret biztosítani, amelyek segítettek abban, hogy a Gyermekszív Központ mára európai színvonalú, évente sok száz gyermeknek gyógyulást adó kórházzá válhasson. Az Alapítvány évente átlagosan 20-30 millió Ft támogatással járul hozzá a szívbeteg újszülöttek, csecsemők és gyermekek zavartalan gyógyításához.

Az Önök támogatásával ezt a munkát tovább folytathatjuk. Adóbevallása elkészítésénél gondoljon arra, hogy adója 1%-nak felajánlásával Ön is segíthet a beteg csecsemők megmentésében!

www.gyermeksziv.hu

A Mindennapi klasszikusok Égi meséi ismét folytatódnak:

Én úgy képzelem - és ezt a Szokolov koncerten, egészen pontosan az MVM Koncertek - A Zongora sorozat Szokolov estjén képzeltem először így: ott fent Schubert érzi magát a leginkább otthonosan. Úgy is érkezett meg 1828 novemberében, mintha mindig is oda lett volna elkötelezve, mintha mindig is oda föl vágyott volna.

És ha valaki újonnan érkezik, az az első, hogy Schubert körbevezeti őt ott fent. Schubert a levegőben lépked, az új érkező belé kapaszkodik - abban a pillanatban megszűnik a súlya létezni; lebegve sétálnak a súlytalan schuberti térben együtt.

A schuberti tér valami olyasmi, mint a brahmsi időjárás: "... és egyszer eljön majd az idő, amikor a Híradóban az időjárás-jelentésben ez hangzik el: '...kedves nézőink, holnap brahmsi időjárásra számítsanak...'; és mindenki tudni fogja, hogy ez nem csupán hőmérséklet kérdése, hanem a hőmérsékletnek, az illatoknak, a felhők színének és formájának, a reggel és az alkony hangulatának és az esőnek valami egészen különleges elegye..." A schuberti téret sem lehet definiálni, csak körülírni és érezni; egyszerre lehet valami nagyon-nagyon távol, és mégis egy karnyújtásra; a schuberti percekben és órákban minden hossz és térfogat képes megváltozni és átalakulni; egyetlen dolog biztos csupán: minden lebeg.

A Szokolov koncert első felében ez volt a műsor:

Schubert: Négy impromptu, D. 899
Schubert: Három zongoradarab, D. 946

A Mindennapi klasszikusok Égi meséi folytatódnak:

Én úgy képzelem, hogy van ott fönt egy zongora, amelyen ha valaki játszik, azt mindenki más hallja. Egyszer egy nyugodalmas és szelíd szombat délelőttön, amikor mindenki kiegyensúlyozott és jókedvű volt, Sosztakovics éppen üresen találta a zongorát: leült, és elkezdett játszani.

Először azt hitték, hogy csak gyakorol, valamit próbál, aztán az első pár rész után észrevették, hogy itt bizony egy darabról van szó, a részek összefüggenek; szépen mindannyian abbahagyták, amivel foglalatoskodtak, mindenki kiült a saját csillagjának vagy bolygójának a kertjébe, páran elindultak a zongorához, hogy közelebbről hallják a darabot. Liszt különös érdeklődést mutatott iránta, és mintha némi irigység is látszott volna a szemében: milyen kár, hogy ezt nem Ő írta.

Ez volt az az alkalom, amikor Sosztakovics először játszotta el ott fönt 24 prelűdjét. Nagyon szép, nyugodalmas és szelíd maradt a szombat, éjjel aztán mindannyian nagyon különöset álmodtak, de ezt a szombat délelőttöt még sokáig emlegették.

***

Életem egyik legszebb zenei élménye volt a 24 prelűdöt élőben hallani - a MÜPA Fesztivál Színházában Igor Levit adott ma délelőtt koncertet.

Brahms halálának az évfordulóján felkerül a blogra a teljes I. szimfónia. A másodikról és a harmadikról már korábban született önálló bejegyzés, a negyedik és az első között részben az időrend, részben egy közeli koncert döntött. (Április 9-én a MÜPÁ-ban kerül előadásra az I. szimfónia)

"Megfontoltan, nagy alapossággal készült erre a hatalmas feladatra: levelezéseiből nyomon követhetjük a szimfónia létrejöttét az 1855. évi tervezéstől 1862-ig, amikor Schumann Klára örömmel jelenti Joachimnak, hogy kézhez kapta a mű első tételét. A teljes befejezés azonban még sokáig várat magára, Brahms nem érezte magát teljesen érettnek a feladat megoldására. A hetvenes évek elején írja egyik barátjának, a művet ismételten megsürgető Hermann Levi karnagynak: 'El sem tudod gondolni, milyen csüggesztő az ilyen magunkfajta számára, amikor egy olyan óriást, mint Beethoven, hall maga mögött lépdelni.'" (forrás: Tóth Dénes: Hangversenykalauz)

A művet egyébként csak később, 1874-ben mutatták be.

"A szimfónia megismerése után Hans von Bülow, a neves karmester így írt egy levelében: 'Úgy érzem, nem puszta véletlen az a tény, hogy Bach, Beethoven és Brahms neve ugyanazzal a betűvel kezdődik.'" (forrás: www.mupa.hu)

A fenti két idézet nagyon fontos építőelem a blog brahmsi katedrálisában.

Az előző bejegyzésben említett Igor Levit koncerten elhangzik majd Sosztakovics 24 prelűdje is - remélhetőleg ebben nem lesz változás, ugyanis az eredetileg meghirdetett Beethoven-darabok változnak: nem lesz sem G-dúr szonáta, sem Waldstein szonáta: helyettük lesz az opus 101-es A-dúr szonáta.

Egyszer már leírtam: ennek a blognak a legnagyobb személyes élménye "a rengeteg zene - olykor teljes művek, olykor csak részletek - meghallgatása után kialakuló képek a zeneszerzőkről. Sosztakovics a fanyar tonik, Prokofjev a kapribogyó, Brahms a szomorkás, esős napok védőszentje, Schubert az angyal, Rachmaninov a desszert." A prelűdöket is hallgatom a koncertre készülés jegyében, és az alapélmény Sosztakoviccsal kapcsolatban továbbra is a fanyar tonik, annyival kiegészítve, hogy egyszerűen nem lehet letenni, megunni, sokadszor is újra és újra meg kell hallgatni ezeket a darabokat. A tonik nem ereszt.

És talán azt az élményt várom a legjobban, hogy milyen lesz ezeket a prelűdöket meghallgatni élőben a sok-sok itthoni hallgatás után - Sosztakovics II. hegedűversenyénél ez mintha két teljesen más mű lett volna.

Íme, egy kicsi ízelítő ebből a fanyar tonikból: