P.-nak

Ezt is nagyon régóta szeretném megírni.

P. - 6 éves -, és B. - pár hónappal fiatalabb - nagyon szeretik egymást. P. anyukája azt mesélte, hogy ha P. és B. találkoznak a közértben, akkor hosszan ölelgetik és puszilgatják egymást. Pár hónapja én is látom őket együtt: tényleg nagyon szeretik egymást.

B. csúfolja P.-t, aki nekem panaszkodik, de látom P. szemén, hogy érzi a csúfolódás mögött meghúzódó szeretetet.

Múltkor lefényképeztem őket együtt, és azóta sokat nézegetem a képeiket, és sokat gondolkozom az Ő zenéiken. Múltkor megfejtettem: legyen Mozart K271-es Esz-dúr zongoraversenye, de ma este elvetettem - egyébként most is ezt hallgatom.

Mert ők minden zongoraversenynél nagyobbat és fontosabbat tettek és tesznek egymással: kinyitják a másik életének a füzetét, keresnek egy tiszta lapot, húznak öt vonalat, és erre az üres és nagyon fontos lapra, az öt vonalra rajzolnak egy violinkulcsot.

"Akiket én szeretek, egészen egyszerű emberek. / Fakadnak, áradnak, kiapadnak, / Mások és másai önmagamnak, / Veszítve nyernek, / Sírva boldogok, / Szépek és bolondok."

Márai ezt írja Krúdyról: "...de az élet minden útszéli változatában is zeng és sugárzik körülöttük Krúdy világának légköre, ez a szférikus légkör."

Ez az idézet szokott eszembe jutni minden nap, amikor a Nyugati téren megyek be az irodába, vagy lemegyek az aluljáróba. Itt aztán minden van, és sok minden nagyon útszéli: hajléktalanok mosakszanak a téren a padokon vagy részegen alszanak ugyanott, fesztelenül a virágágyásokba vizelnek fényes nappal, a felüljáró lábainál pedig vastagon áll az emberi ürülék. Az aluljáróban zsebtolvajok figyelik a leendő áldozatokat, kurvák járnak föl-alá, a Váci úti lépcsőknél a nyilvános WC-nél, ahol egy ivó is van, a lépcsőn barátok és párok üldögélnek; a múltkor egy cigány lány oda szólt a barátjának: "Te, szép cigány fiú..." - a hangja rekedt volt, és volt benne valami nagyon közönséges bujaság. Ők itt otthonosan érzik magukat, mert mindenkinek kell valahol üldögélni és beszélgetni.

Ha végig megyek a téren vagy le kell mennem az aluljáróba, mindig szorosan fogom a táskámat, mindig szorosan fogom a zsebemet, a telefonomat, a pénztárcámat, de szeretek ide lejönni, szeretek a téren és az aluljáróban sétálni; mindig egy kicsi ünnep itt lenni, és figyelni.

Sokat gondolkoztam - hónapok óta ezen gondolkozom -, hogy mi ennek az egésznek a zenéje. És ma délután, amikor Bach-vágyam volt, akkor jöttem rá, hogy Bach ide minden délután eljön. Mint egy Chagall képen, egy zongora leereszkedik Richterrel, és erre a pár percre minden megmerevedik és mozdulatlanná válik.

A hajléktalanok tisztán emlékeznek a gyerekkorra, a terített asztalra és a játékaikra, a kurvák emlékeznek a mélyen bennük lévő és eltemetett vágyakra, és a zsebtolvajok is megtisztulnak a bűntől ebben a pár percben.

Igen, Bach Richter képében minden nap itt jár, ha csak percekre, de minden nap eljön...

Van egy Zorán dal: Egészen egyszerű emberek

"Akiket én szeretek, egészen egyszerű emberek.
Fakadnak, áradnak, kiapadnak,
Mások és másai önmagamnak,
Veszítve nyernek,
Sírva boldogok,
Szépek és bolondok."

Itt van például Cs., a pizzasütő. Szerintem Budapesten Ő süti a legjobb pizzát. Ma este is ott ettem, de előtte felhívtam, hogy Ő van-e műszakban: Ő volt, különben nem is mentem volna. És amíg vártam, becsuktam a szememet, hogy vajon mi Cs. zenéje, és ez jutott eszembe:

Az "Egészen egyszerű emberek" a Mindennapi klasszikusok oldal új sorozata, mert Bach, Schubert vagy Mozart ott van mindenkiben, akár csak egy mozdulatban, egy gesztusban, de biztos vagyok benne, hogy mindenkiben ott van.

Cs. például olyan tiszta, mint a fenti második tétel. Ezt most biztosan ki kéne fejteni, hogy miért, de ehhez túl fáradt vagyok, csak annyit tudok írni, hogy köszönöm neki a pizzákat, és köszönöm, hogy felülhet a gyerekem a pultra, és nézheti, ahogyan dolgozik.

Schubert II. szimfóniáját 1877-ben október 20-án mutatták be Londonban. Tóth Dénes Hangversenykalauzában ezt találtam az első Schubert szimfóniákról: "Schubert első öt szimfóniáját 16 és 20 éves kora között írta. Ezek az ifjúkori művek a mélyről fakadó ösztönösség csodálatos megnyilatkozásai. Itt már a dal nagymestere szól hozzánk, a formaépítkezés ugyan még nem tökéletes, a harmonizálásban naiv megoldások váltakoznak pompás ötletekkel, az ellenpontban való jártasság hiányai is gyakran kiütköznek, mégis ezeket az ifjú fővel írt műveket beragyogja a mélosz fénye, az üde líraiság melegsége, Schubert lelkének gyengéd érzelmessége."

A Bartók "A hét zeneműve" előadása: http://www.mr3-bartok.hu/component/option,com_alphacontent/section,5/cat,18/task,view/id,73/Itemid,52/

X., akit sokan látónak tartanak, nemrég azt mondta, hogy van olyan, hogy a karmák egyszer csak lejárnak. Én úgy gondolom, hogy ilyenkor hirtelen üresség lesz: nincsen már súlyos zsák a vállon, de a váll és a karok még sajognak. Valami eltávozott a lélekből, de a valami helyén ott maradt egy seb, és ez még ég és fáj: a sebnek gyógyulnia kell.

Ilyenkor Bachot a legjobb hallgatni: Bach tisztít és fertőtlenít, a legapróbb ottmaradt repeszeket is feloldja és elvezeti, és helyet csinál valami újnak.

Talán egy kicsit olyan egyedül és csendben Bachot hallgatni, mint újra megszületni egy már létező életben.