"Leonard Bernstein, a Mahler-zene egyik apostola mondotta a 9. szimfónia utolsó ütemeiről: 'Azt hiszem, soha, semmilyen műalkotásban nem kerültünk ilyen közel a halálhoz, a mindent feladás valódi aktusához. Ijesztő és bénító, amint a hangzás fonalai megbomlanak. Remény és lemondás között kapaszkodunk beléjük. És ezek az élethez fűző, pókháló finomságú fonalak egymás után foszlanak szerte, semmibe tűnve beléjük kapaszkodó ujjaink közül. Csüngünk rajtuk, amint anyagtalanná semmisülnek. Kettőt tartunk még - majd csak egyet. Egyet - és hirtelen egyet sem. Egy dermesztő pillanatig csend van. Majd ismét egy szál, egy szakadt szál, két szál, egy... semmi. Megsemmisülve elveszítjük mind. De e veszteséggel aztán mindent elnyerünk.'" (forrás: a BFZ koncertfüzete)