"Leonard Bernstein, a Mahler-zene egyik apostola mondotta a 9. szimfónia utolsó ütemeiről: 'Azt hiszem, soha, semmilyen műalkotásban nem kerültünk ilyen közel a halálhoz, a mindent feladás valódi aktusához. Ijesztő és bénító, amint a hangzás fonalai megbomlanak. Remény és lemondás között kapaszkodunk beléjük. És ezek az élethez fűző, pókháló finomságú fonalak egymás után foszlanak szerte, semmibe tűnve beléjük kapaszkodó ujjaink közül. Csüngünk rajtuk, amint anyagtalanná semmisülnek. Kettőt tartunk még - majd csak egyet. Egyet - és hirtelen egyet sem. Egy dermesztő pillanatig csend van. Majd ismét egy szál, egy szakadt szál, két szál, egy... semmi. Megsemmisülve elveszítjük mind. De e veszteséggel aztán mindent elnyerünk.'" (forrás: a BFZ koncertfüzete)

Nyáron a reflexológus azt mondta: "Lép - a meg nem lépett lehetőségek..." Az egyik ilyen régóta dédelgetett ötlet, meg nem lépett lehetőség a címben jelzett ismeretterjesztő előadás-sorozat volt: évek óta egyeztetünk, beszélgetünk erről Mácsai Jánossal. Aztán a reflexológus mondatával szinte egy időben jött egy BMC-s kapcsolat és lehetőség: december 15-én vasárnap elindul egy remélhetőleg jövőre is átnyúló sorozat.

A koncepció röviden: zeneszerető, zenét gyakran hallgató embereknek olyan útmutatót, irányjelzőket adni, amelyek segítenek egy szerző, egy adott mű mélyebb megismerésében, megértésében, befogadásában.

Az első alkalom egy koncerthez és Bartókhoz kapcsolódik - Bartókkal kezdeni egyébként is merész: december 15-én 18:00 órai kezdettel Mácsai János zenetörténész tart előadást a BMC Könyvtártermében Bartókról, a Bartók vonósnégyesekről. A BMC címe: 1093 Budapest, Mátyás utca 8. - térkép.

Az előadás címe: "Sugárzása, fénye mint a napé..." - ez a Negyedik vonósnégyesre vonatkozik, amely az Ötödik és a Második társaságában 19:30 órai kezdettel hangzik majd el a BMC Koncerttermében a Kelemen kvartett előadásában, így azok a látogatók, akik élő zenei élményre is vágyak, egyszerűen csak lesétálnak a könyvtárból a koncertterembe.

Jegyvásárlás a http://www.jegy.hu/program/mindennapi-klasszikusok-esti-beszelgetesek-bartok-47678/246116  oldalon vagy a helyszínen; a Kelemen kvartett előadására jegyet váltók, az arra jeggyel rendelkezők kedvezményes, 400 Ft-os áron vásárolhatnak jegyet a Mácsai János előadásra.

Zenei ízelítő a teljes negyedik vonósnégyes:

Az est Facebook event linkje: https://www.facebook.com/events/252748878217084/ - sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt! (A tervek szerint jövőre jön majd Beethoven IX. szimfóniája, a Schubert szonáták és szimfóniák, Rahmanyinov, Sosztakovics, és persze Brahms...)

Vasárnap reggel a Muzsikáló reggelben elhangzott Bartók Gyermekeknek című művéből egy részlet: ki is tettem a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalára, mint a hétvége legszebb zenei élményét.

Azóta nagyon sokat gondolok arra a pár percre és arra az egészen mély, sejtszintű élményre ott az autóban: a gyerekkorban és aztán az iskolában az énekórákon az alig-figyelem mellett beégett népdalok; de talán ennél is mélyebben vannak ezek: generációról generációra öröklődnek tovább. És talán éppen ezért van ebben valami nagyon szép, láthatatlan és hangtalan magabiztosság érzés is: kitörölhetetlenül ott élnek a legmélyén és még hosszú-hosszú utak várnak rájuk...

Olyan ez nekem, mint egy magyar népdal Wohltemperiertes Klavier.

Ez egy nagyon rövid bejegyzés, de nagyon jó volt leírnom.

R.-nak

Nemrég kaptam egy üzenetet: "S képzeld, Brahms nyitotta meg ezt a termet (a zürichi Tonhallét), a koncert elején vezényelt egy rövid darabot, majd nem hallgatta meg a Beethoven Kilencediket, mondván, hogy amúgy is jól ismeri a darabot, megsértődve átment a szemközti étterembe bort vedelni, mert nem látta magát felfestve a híres zeneszerzők között. Utólag aztán Ő is felkerült a falra..."

(A vendéglős állítólag megkérdezte, hogy egy pohár bort vagy inkább fél litert kér, mire Brahms azt felelte, hogy egy hordóval, tehát a vedelni szó nagyon is megállja a helyét.)

Azóta ez a rövid történet sokszor eszembe jut, legutóbb múltkor, amikor egy török étteremben láttam valakit, aki egy gyrostálat evett: sűrűn ült az asztalnál, sűrűn evett, és a zéró kólát is sűrűn itta. (Azt hiszem egyébként, hogy Brahms a festmény elmaradása mellett sokkal jobban megsértődne, hogy egy gyrostál és egy zéró kóla társaságában jelenik meg a neve...)

Nem tudok ezzel az egész Brahms-jelenséggel mit kezdeni: amikor először hallottam az opus 118-as Hat zongoradarabot és a Négy balladát, akkor én egy életre elköteleztem magamat Brahms, a brahmsi súly és sűrűség mellett, és azóta sok mindenben - valójában mindenben - Brahmsot látom: brahmsi utcák, brahmsi épületek, brahmsi vasárnap délután, és most a brahmsi sűrűség, ahogyan egy ismeretlen eszik. Vagy múltkor például egy faiskolában voltunk, és a környező fák közül kettőn is volt fészek; minden egy kicsit szomorkás és magányos volt a brahmsi őszben...

De mondhatnám a Korált is: nekem nagyon brahmsi zene. Súlyos, nehéz, nagyon érzelmes és nemes, olykor vontatott, de soha nem tudom megunni.

Egyszer találkoztam a Balázs Fecóval, el is mondtam Neki ezt, de Ő nem igazán értette. Nagy kár, mert ennél nagyobb bókot keresve sem tudnék mondani; az Ő szerzeményei a magyar könnyűzene Brahms intermezzói:

Egyébként mára is esik egy Brahms-évforduló: 1875-ben november 18-án mutatták be Bécsben az opus 60-as c-moll zongoranégyest. Ha van valami, ami nagyon brahmsi, akkor éjszaka ezeket a zenéket hallgatni...

Tegnap szerettük volna meghallgatni Mendelssohn Reformáció szimfóniáját, de rosszul indítottam el a CD-t, és helyette a Skót szimfóniát kezdte el játszani. És ahogyan elindult, eszembe jutott Adrian Mole írása Skóciáról:

"Magamnak vettem egy skót kockás jegyzettömböt. Elszántam magam, hogy író leszek.

Íme, egy részlet a 'Skótföldi töprengések'-ből, melyeket az M6-os sztrádán vetettem papírra, 190 kilométer per óra sebességnél.

A megszentelt köd tovahömpölyög, s teljes fenségükben mutatja meg a feltárulkozó Skótföld fenséges csúcsait. Az áttetsző égen suhanó árny sasnak bizonyul, e fenséges ragadozónak. Görbedt karommal ér földet a tavon, felfodrozván a szilaj vizek néma fenségét. Fenséges csőrét sebten vízbe mártja, majd kiterjesztvén fenséges szárnyát, királyi fészke felé szárnyal a szikkadt, meddő, kopár hegyek magasában.

A felföldi marha. A hegyszorosok fenséges szarvasbarma aláhorgasztja barna, busa, fenséges fejét, míg Glencoe titkain borong.

Kicsit túl sok benne a 'fenséges', de amúgy azt hiszem, elég jó. Ha befejezem, elküldöm a BBC-nek. Este 6-ra értem haza. Fáradt vagyok ahhoz, hogy tovább írjak."

Megszámoltam, hétszer fordul elő a "fenséges" szó. Adrian Mole az egyik legnagyobb, ez a zene viszont tényleg fenséges...