Tegnap szerettük volna meghallgatni Mendelssohn Reformáció szimfóniáját, de rosszul indítottam el a CD-t, és helyette a Skót szimfóniát kezdte el játszani. És ahogyan elindult, eszembe jutott Adrian Mole írása Skóciáról:

"Magamnak vettem egy skót kockás jegyzettömböt. Elszántam magam, hogy író leszek.

Íme, egy részlet a 'Skótföldi töprengések'-ből, melyeket az M6-os sztrádán vetettem papírra, 190 kilométer per óra sebességnél.

A megszentelt köd tovahömpölyög, s teljes fenségükben mutatja meg a feltárulkozó Skótföld fenséges csúcsait. Az áttetsző égen suhanó árny sasnak bizonyul, e fenséges ragadozónak. Görbedt karommal ér földet a tavon, felfodrozván a szilaj vizek néma fenségét. Fenséges csőrét sebten vízbe mártja, majd kiterjesztvén fenséges szárnyát, királyi fészke felé szárnyal a szikkadt, meddő, kopár hegyek magasában.

A felföldi marha. A hegyszorosok fenséges szarvasbarma aláhorgasztja barna, busa, fenséges fejét, míg Glencoe titkain borong.

Kicsit túl sok benne a 'fenséges', de amúgy azt hiszem, elég jó. Ha befejezem, elküldöm a BBC-nek. Este 6-ra értem haza. Fáradt vagyok ahhoz, hogy tovább írjak."

Megszámoltam, hétszer fordul elő a "fenséges" szó. Adrian Mole az egyik legnagyobb, ez a zene viszont tényleg fenséges...