Még Frankfurtban, az ottani főpróba és koncert alatt határoztam el, hogy mindenképpen elmegyek majd Budapesten is a turné valamelyik hangversenyére. Frankfurtban a második zongoraversenyt és Schubert IX. szimfóniáját láttam, a MÜPÁ-ban a november 6-ai előadásra sikerült jegyet szereznem; a program itt Bartók első zongorakoncertje, Schubert V. szimfóniája és Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziája volt - a fenti művek mellett mindkét esten elhangzott Bartóktól a Magyar parasztdalok, mint a hangversenyek bevezetője.
Szóval, a katartikust élményt akartam átélni újra, de sajnos csalódnom kellett. Az elmúlt héten aztán sokat gondolkoztam, hogy mit is írjak a koncertről: tényleg nem volt jó az előadás? Ha igen, akkor miért nem? Nem találtam fogást rajta, aztán ma reggel egy pillanat alatt megértettem mindent: egyszerűen nem készültem fel, nem tudtam felkészülni megfelelően a hangversenyre. Mert azt gondolom - és ez a gondolat is ma reggel jött -, hogy a hangversenyekre fel kell készülni.
Szakadjunk el egy pillanatra a Fesztiválzenekartól, Bartóktól, Schuberttől, Frankfurttól és a MÜPÁ-tól, nyissuk ki gondolatban a Füveskönyvet, és olvassuk el az eddig még nem ismert ajánlásokat:
A hangversenyekről
A hangversenyekre - amelyek a zenehallgatás legkülönlegesebb és legmagasztosabb eseményei - készülj egész testeddel és lelkeddel! A hangverseny napjára - amennyiben ez hétköznapra esik -, végy ki szabadnapot; ha ezt nem teheted, akkor is legkésőbb délben hagyd abba munkádat. Ebéded legyen könnyű - az alkoholt és a cigarettát ezen a napon kerüld -, délutáni pihenőd pedig ne legyen hosszabb, mint fél óra. A megterhelt gyomor és a túl hosszú, nyugtalan délutáni alvás estére eltompítja érzékeidet és álmossá tesz.
Délután tégy hosszú sétát, amely végén gyalogosan érkezel az előadásra. Érzékszerveid a séta alatt kinyílnak, lelked kiszellőzik, szerveid pihentek és ugrásra készek: mohón vetik majd magukat a zene nyújtotta táplálékra. Mert ne feledd, nem csak füleiddel és érzékszerveiddel, hanem minden szerveddel: gyomroddal, beleiddel, tüdőddel és szíveddel is részt veszel az előadáson.
A hangversenyek végéről és a ruhatárról
Soha nem értettem azokat, akik a hangversenyek végén a ruhatárhoz sietnek és a sorban fennhangon az előadásról mondanak véleményt. Ha teheted, légy türelmes és utolsóként hagyd el a termet. Lélegezz egyedül mélyeket és szívd magadba a koncert levegőjét: elméd, szíved és lelked még egyszer megtelik az est varázsával. Ha a hangversenyteremben vagy a ruhatárnál ismerősök, ismeretlenek az estről és élményeidről kérdeznek, tömören és udvariasan válaszolj. Tudd, ilyenkor minden szó felesleges fecsegés. Az élményekhez, mint egy fejedelmi lakoma megemésztéséhez idő kell: a legjobban teszed, ha ilyenkor hosszú órákig hallgatásba burkolózol.
"'Dolgozni mindig kell - írja - a becsületes művésznek nem szabad ölbetett kézzel üldögélnie, azzal az ürüggyel, hogy késik az ihlet. Ha csak várnánk az inspirációra s nem igyekeznénk találkozni vele, úgy igen könnyen ellustulnánk, apatikussá válhatnánk...' (...) Szigorú életrendet tartott: délig komponált, utána pár órára sétára indult, s közben fejben tovább szőtte kompozícióját, vacsoráig feldolgozta benyomásait az íróasztal mellett, estéit levélírásra, zongorázásra, vagy színielőadások látogatására használta fel. Épp ezért említette sajnálkozva, hogy Mihail Glinka, az orosz klasszikus zene megalapítója, akiért annyira rajongott, nem ismerte a munka művészetét, hanem mint a semmittevésben nevelt orosz nemesség fia, csak műkedvelőként komponálgatott, amikor nem akadt jobb dolga..."