Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

Vajon mit mondott volna Márai a Füveskönyvben a hangversenyekről?

2011. november 14. - _romanista

Még Frankfurtban, az ottani főpróba és koncert alatt határoztam el, hogy mindenképpen elmegyek majd Budapesten is a turné valamelyik hangversenyére. Frankfurtban a második zongoraversenyt és Schubert IX. szimfóniáját láttam, a MÜPÁ-ban a november 6-ai előadásra sikerült jegyet szereznem; a program itt Bartók első zongorakoncertje, Schubert V. szimfóniája és Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziája volt - a fenti művek mellett mindkét esten elhangzott Bartóktól a Magyar parasztdalok, mint a hangversenyek bevezetője.

Szóval, a katartikust élményt akartam átélni újra, de sajnos csalódnom kellett. Az elmúlt héten aztán sokat gondolkoztam, hogy mit is írjak a koncertről: tényleg nem volt jó az előadás? Ha igen, akkor miért nem? Nem találtam fogást rajta, aztán ma reggel egy pillanat alatt megértettem mindent: egyszerűen nem készültem fel, nem tudtam felkészülni megfelelően a hangversenyre. Mert azt gondolom - és ez a gondolat is ma reggel jött -, hogy a hangversenyekre fel kell készülni.

Szakadjunk el egy pillanatra a Fesztiválzenekartól, Bartóktól, Schuberttől, Frankfurttól és a MÜPÁ-tól, nyissuk ki gondolatban a Füveskönyvet, és olvassuk el az eddig még nem ismert ajánlásokat:

A hangversenyekről

A hangversenyekre - amelyek a zenehallgatás legkülönlegesebb és legmagasztosabb eseményei - készülj egész testeddel és lelkeddel! A hangverseny napjára - amennyiben ez hétköznapra esik -, végy ki szabadnapot; ha ezt nem teheted, akkor is legkésőbb délben hagyd abba munkádat. Ebéded legyen könnyű - az alkoholt és a cigarettát ezen a napon kerüld -, délutáni pihenőd pedig ne legyen hosszabb, mint fél óra. A megterhelt gyomor és a túl hosszú, nyugtalan délutáni alvás estére eltompítja érzékeidet és álmossá tesz.

Délután tégy hosszú sétát, amely végén gyalogosan érkezel az előadásra. Érzékszerveid a séta alatt kinyílnak, lelked kiszellőzik, szerveid pihentek és ugrásra készek: mohón vetik majd magukat a zene nyújtotta táplálékra. Mert ne feledd, nem csak füleiddel és érzékszerveiddel, hanem minden szerveddel: gyomroddal, beleiddel, tüdőddel és szíveddel is részt veszel az előadáson. 

A hangversenyek végéről és a ruhatárról

Soha nem értettem azokat, akik a hangversenyek végén a ruhatárhoz sietnek és a sorban fennhangon az előadásról mondanak véleményt. Ha teheted, légy türelmes és utolsóként hagyd el a termet. Lélegezz egyedül mélyeket és szívd magadba a koncert levegőjét: elméd, szíved és lelked még egyszer megtelik az est varázsával. Ha a hangversenyteremben vagy a ruhatárnál ismerősök, ismeretlenek az estről és élményeidről kérdeznek, tömören és udvariasan válaszolj. Tudd, ilyenkor minden szó felesleges fecsegés. Az élményekhez, mint egy fejedelmi lakoma megemésztéséhez idő kell: a legjobban teszed, ha ilyenkor hosszú órákig hallgatásba burkolózol.

Borogyin, Szvetlanov, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov és Krúdy

Tegnap Borogyin évforduló volt: 1833-ban november 12-én született. Az évfordulóhoz kerestem zenéket a Mindennapi klasszikusok blog Facebook oldalára, ekkor találtam meg a lenti zenét - Közép-Ázsia pusztáin - Szvetlenovval:

Szvetlanovról eszembe jutott a Café Momus cikke, illetve annak egy részlete: "Habitusa, temperamentuma, megjelenése korántsem közvetítette egy európai entellektüel alakját. Londoni közönsége, mely nem mindennapi odaadással szerette, valamiféle borzongató, titokzatos 'ázsiai vadságot' látott benne, Rimszkij-Korszakov- és Muszorgszkij-koncertjeiben pedig egy különös, keleti-orientális izgalom fűszerét kereste."

És ha már a cikkben felmerült Muszorgszkij és Rimszkij-Korszakov neve, kerüljön ki egy-egy az Ő műveikből is, természetesen Szvetlanovval.

Muszorgszkij: Hajnal a Moszkva folyó felett:

Rimszkij-Korszakov: a Cári menyasszony című opera nyitánya:

Aztán amikor ezeket a zenéket meghallgattam - mindegyiket egymás után többször -, eszembe jutott, hogy egyszer olvastam Krúdyról: valaki azt írta róla, hogy úgy utazta be az egész világot, úgy írt valósághűen messzi, idegen tájakról, hogy életében lényegében nem hagyta el Magyarországot.

A zene a felnőttek meséje.

Csajkovszkij az ihletről és az inspirációról

Az utolsó Csajkovszkij-bejegyzés, legalábbis egy ideig:

"'Dolgozni mindig kell - írja - a becsületes művésznek nem szabad ölbetett kézzel üldögélnie, azzal az ürüggyel, hogy késik az ihlet. Ha csak várnánk az inspirációra s nem igyekeznénk találkozni vele, úgy igen könnyen ellustulnánk, apatikussá válhatnánk...' (...) Szigorú életrendet tartott: délig komponált, utána pár órára sétára indult, s közben fejben tovább szőtte kompozícióját, vacsoráig feldolgozta benyomásait az íróasztal mellett, estéit levélírásra, zongorázásra, vagy színielőadások látogatására használta fel. Épp ezért említette sajnálkozva, hogy Mihail Glinka, az orosz klasszikus zene megalapítója, akiért annyira rajongott, nem ismerte a munka művészetét, hanem mint a semmittevésben nevelt orosz nemesség fia, csak műkedvelőként komponálgatott, amikor nem akadt jobb dolga..."

Az idézet forrása az előző bejegyzéshez hasonlóan: Richard Petzoldt: Pjotr Csajkovszkij (1840-1893) élete képekben című könyve.

Egy Csajkovszkij-részlet:

És egy Glinka noktürn - csodaszép, nagyon érdemes meghallgatni:

Erről a Glinka darabról több információ itt érhető el.

Csajkovszkij hegedűversenye

"Az 1882. évi kiállítási hangversenyek során első ízben került a közönség elé Oroszországban Csajkovszkij hegedűversenye.

A mester 1878-ban már megalkotta, de előadása elé éppoly akadályok gördültek, mint néhány esztendővel ezelőtt az első zongoraverseny elé. Mind Auer Lipót, a kiváló magyar származású hegedűművész, akinek művét szánta, mind Josef Kotek hegedűművész, aki Csajkovszkij tanítványa volt a zeneszerzésben s később szűkebb baráti köréhez tartozott - visszariadtak a hegedűversenynek az akkori idők felfogása szerint úgyszólván megoldhatatlan technikai nehézségeitől. Csajkovszkij erre felháborodottan törölte az Auernak szóló ajánlást, amikor az akkor huszonnyolcesztendős Adolf Brodszkij személyében olyan hegedűművész jelentkezett, akinek elég bátorsága volt ahhoz, hogy az 'eljátszhatatlan' hangversennyel a közönség elé lépjen - még hozzá külföldön. A hegedűverseny első, 1879. évi bécsi előadása jelentős zenei esemény volt. Heves füttykoncert, mely a 'szörnyűségesen barbár' műnek szólt, hosszú percekre összeolvadt a bátor művészt jutalmazó tetszésnyilvánítással. Tíz kritikus közül csak kettő szolgáltatott némiképp igazságot a zeneműnek. A félelmes Eduard Hanslick bírálatában hivatkozva Friedrich Vischer egy megjegyzésére, mely szerint akadnak olyan erkölcstelen festmények, melyek szinte orrfacsaró illatot árasztanak, azt a groteszk felvetést kockáztatta meg, vajon nincs-e ugyanúgy rossz szagú muzsika is?... Csajkovszkij ezt a sértő kritikát sohasem tudta elfelejteni: élete végéig betéve tudta, szóról szóra idézte.  Hanslick téves ítélete már rég a múlté s Csajkovszkij hegedűversenye Beethoven, Brahms és Dvorzsák versenyei mellett a leggyakrabban szerepel a hangversenytermekben. Auer is rövidesen megváltoztatta elutasító magatartását s később e mű legünnepeltebb előadói közé tartozott."

Íme, a teljes mű Gidon Kremerrel és Lorin Maazellel:

Az idézet forrása az előző bejegyzéshez hasonlóan: Richard Petzoldt: Pjotr Csajkovszkij (1840-1893) élete képekben című könyve.

Csajkovszkij I. zongoraversenye

"A zongoraverseny ősbemutatójának története (ez a mű ma a mester egyik legnépszerűbb szerzeménye) tele van drámai epizódokkal. Csajkovszkij Nyikolaj Rubinsteinre gondolt versenyénél, neki is ajánlotta a művet. Rubinstein azonban, bár alig öt évvel volt idősebb Csajkovszkijnál, soha nem akart felhagyni a gyámkodással, még akkor sem, amikor Csajkovszkij réges-rég kiharcolta művészi önállóságát. Éppen ezért gáncsolni kezdte a B-moll zongoraversenyt, előadásra alkalmatlannak találta s a szerzőtől változtatásokat követelt. A felháborodott komponista erre kijelentette, hogy egyetlen hangjegyet sem módosít s áthúzta Rubinsteinnek szóló ajánlását. Miután Bülow Európában és Amerikában megtörte a jeget, a zongoraversenyt Moszkvában a fiatal Szergej Tanyejev játszotta első ízben, aki a szerző tanítványából őszinte barátjává vált, s különösen zenetudományi kérdésekben állt a mester rendelkezésére. Természetesen Bülow dicsősége felszította Nyikolaj Rubinstein művészi becsvágyát: ő is felvette a művet programjába s impulzív, erőteljes előadóművészetével mind Oroszországban, mind pedig külföldön diadalról diadalra vitte. Amikor Csajkovszkij félénkségből és tartózkodásból nem volt hajlandó vállalni az orosz küldöttség vezetését az 1878-i párizsi világkiállításon, Nyikolaj Rubinstein számos egyéb tisztsége mellett ettől sem riadt vissza s Párizsban Csajkovszkij B-moll zongoraversenyét a legélesebb vetélkedés közepette is nagy sikerrel mutatta be."

Íme, a teljes mű Arcadi Volodos szólójával:

Az idézet forrása: Richard Petzoldt: Pjotr Csajkovszkij (1840-1893) élete képekben című könyve.

süti beállítások módosítása
Mobil