Az utolsó Csajkovszkij-bejegyzés, legalábbis egy ideig:

"'Dolgozni mindig kell - írja - a becsületes művésznek nem szabad ölbetett kézzel üldögélnie, azzal az ürüggyel, hogy késik az ihlet. Ha csak várnánk az inspirációra s nem igyekeznénk találkozni vele, úgy igen könnyen ellustulnánk, apatikussá válhatnánk...' (...) Szigorú életrendet tartott: délig komponált, utána pár órára sétára indult, s közben fejben tovább szőtte kompozícióját, vacsoráig feldolgozta benyomásait az íróasztal mellett, estéit levélírásra, zongorázásra, vagy színielőadások látogatására használta fel. Épp ezért említette sajnálkozva, hogy Mihail Glinka, az orosz klasszikus zene megalapítója, akiért annyira rajongott, nem ismerte a munka művészetét, hanem mint a semmittevésben nevelt orosz nemesség fia, csak műkedvelőként komponálgatott, amikor nem akadt jobb dolga..."

Az idézet forrása az előző bejegyzéshez hasonlóan: Richard Petzoldt: Pjotr Csajkovszkij (1840-1893) élete képekben című könyve.

Egy Csajkovszkij-részlet:

És egy Glinka noktürn - csodaszép, nagyon érdemes meghallgatni:

Erről a Glinka darabról több információ itt érhető el.