"A zongoraverseny ősbemutatójának története (ez a mű ma a mester egyik legnépszerűbb szerzeménye) tele van drámai epizódokkal. Csajkovszkij Nyikolaj Rubinsteinre gondolt versenyénél, neki is ajánlotta a művet. Rubinstein azonban, bár alig öt évvel volt idősebb Csajkovszkijnál, soha nem akart felhagyni a gyámkodással, még akkor sem, amikor Csajkovszkij réges-rég kiharcolta művészi önállóságát. Éppen ezért gáncsolni kezdte a B-moll zongoraversenyt, előadásra alkalmatlannak találta s a szerzőtől változtatásokat követelt. A felháborodott komponista erre kijelentette, hogy egyetlen hangjegyet sem módosít s áthúzta Rubinsteinnek szóló ajánlását. Miután Bülow Európában és Amerikában megtörte a jeget, a zongoraversenyt Moszkvában a fiatal Szergej Tanyejev játszotta első ízben, aki a szerző tanítványából őszinte barátjává vált, s különösen zenetudományi kérdésekben állt a mester rendelkezésére. Természetesen Bülow dicsősége felszította Nyikolaj Rubinstein művészi becsvágyát: ő is felvette a művet programjába s impulzív, erőteljes előadóművészetével mind Oroszországban, mind pedig külföldön diadalról diadalra vitte. Amikor Csajkovszkij félénkségből és tartózkodásból nem volt hajlandó vállalni az orosz küldöttség vezetését az 1878-i párizsi világkiállításon, Nyikolaj Rubinstein számos egyéb tisztsége mellett ettől sem riadt vissza s Párizsban Csajkovszkij B-moll zongoraversenyét a legélesebb vetélkedés közepette is nagy sikerrel mutatta be."

Íme, a teljes mű Arcadi Volodos szólójával:

Az idézet forrása: Richard Petzoldt: Pjotr Csajkovszkij (1840-1893) élete képekben című könyve.