Egy hét Mitsuko Uchidával címmel írtam élménybeszámolót májusban a japán zongoristanő budapesti fellépéséről. Úgy látszik, kapcsolatunk bizonyos szempontból állandó, ugyanis napok óta újra Uchidával kelek és fekszem.
Minden úgy kezdődött, hogy a héten egyik este Mozart zongoradarabokat hallgattam. Az A-dúr szonáta (KV 331) első tételének végén bóbiskoltam el, lényegében végigaludtam a második és harmadik tételt, és csak a szonáta után következő adagio közben ébredtem fel.
Vannak a zenehallgatásnak megismételhetetlen pillanatai, amelyeket azonban újra és újra át szeretnénk élni: nekem ilyen volt az ébredés az adagio-ra. Ennél súlyosabb és szomorúbb zongoradarabot nem nagyon tudok elképzelni.
A CD-n Alfred Brendel a szólista - rákerestem, hogy a YouTube-on kivel érhető el - én napok óta ezt hallgatom a "halk és intim" Uchidával:
Az alábbi élménybeszámoló ma reggel érkezett, fogadjátok sok szeretettel Gaborba élménybeszámolóját!
Ha széles körben feltettem volna a kérdést, hogy ki lesz december 7-én a legnagyobb "sztár" Baselben, valószínűleg szinte mindenki Rooneyt a Baselben vendégszereplő Manchester United tízesét említette volna.
Pedig az óvárosban a Stadt Casinóban a Verbier zenekar játszott Marta Argerich szólójával, és nagy örömömre Takács-Nagy Gábor karmesterrel. Nem vagyok zeneértő, de Argerich zongorajátékától már az éteren keresztül beleborzongtam. Első alkalommal hallhattam élőben és már előre készültem a YouTube-on Vele is elérhető Sosztakovics 1. zongoraversenyből.
Nyitó darabként Mendelsohn h-moll szimfóniáját hallhattuk a vonós kamarazenekartól. Az első csodálatos tétel segített ráhangolódni a Szosztakovics darabra. A zenekar csupa fiatalokból állt, akik a világ legalább földrészéről érkeztek.
Sokat vártam Argerich fellépésétől és a műtől is, ami tekintettel a csodálatos trombitaszólókra akár kettősversenynek is tűnhet. A nagy várakozás ellenére sem ért csalódás. Az eklektikus, asszonáns és disszonáns motívumok között pillanatok alatt váltó versenymű nagyszerű alkotás. Az egyes tételeken belül hol a harmónia volt érezhető, hol a világtól elfordulás, hol a 20 század háborúinak zenei leképeződései. Nem tudom szavakkal kifejezni hogy játszott Marta Argerich. A YouTube videón ez talán átjön, ráadásul a partnerek ugyanazok voltak tegnap este, mint a videókon. A ráadás az utolsó tétel volt.
Az első rész:
A második rész:
Annyira magával ragadott a mű minden másodperce, hogy szünetre hallgatóként is elfáradtam, és ilyet még nem éreztem koncerten.
A szünetben Marta Argerich dedikálta a koncertfelvételeiből álló 4 CD-s válogatást. Amikor megtudta (mert kérdezett is, nem csak írt), hogy magyar vagyok, Bartókról áradozott. Nemcsak a zongoraműveiről hanem a hegedűszonátáiról is. És azt is elmondta, hogy Takács-Nagy Gábortól hallotta, hogy Bartók több művét is éppen a baseli Stadt Casinoban mutatta be.
A második részben Dvorak csodálatos vonósszerenádját hallhattuk. A fiatal zenészek szinte lubickoltak a harmonikus, dinamikus és fiatalos mű játéka közben. Jó volt ez így. Az este nem bírt volna el még egy drámát a Sosztakovics mű után.
Ráadásként Mozart Divertimentójának egy tétele, majd a korábban hallott szerenád első tétele hangzott el.
Visszatérve az első kérdésre, hogy ki is volt az este sztárja Baselben? Aki nem a Stadt Casinoban ült, Streller és Frei nevét említené, akik góljaikkal a Baset juttatták a 16 közé, míg az MU kiesett. A "konkurens" mérkőzésről Takács-Nagy Gábor sem feledkezett meg, mert a ráadás konferálása előtt elmondta, hogy vezet a Basel az MU ellen.
Köszönöm minden zenésznek ezt az estét. Külön öröm, hogy a magyar karmester nagyszerűen irányította fiatal zenekart.
A bloggazda megjegyzése: a blogra korábban felkerült már Sosztakovics első zongoraversenye, a bejegyzése itt érhető el.
Chaplin azt állította, hogy életében három zsenivel találkozott: Einsteinnel, Churchill-lel és Clara Haskillal.
És ha tegnap az egyik hozzászólás így szólt a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalán: "Clara Haskil elbűvölő", akkor nagyon érdemes ezt is meghallgatni Vele. Én délután tettem ezt a munkahelyemen, miközben dolgoztam. Nemrég sötétedett be, de még senki nem kapcsolta fel a lámpát az asztalán: ez a félhomály ideális volt ehhez a zenéhez.
Az egyes tételek: 1. Idegen országokról és emberekről; 2. Különös történet; 3. Fogócska; 4. Kérlelő gyermek; 5. Teljes boldogság; 6. Fontos esemény; 7. Álmodozás; 8. A kandallónál; 9. A vesszőparipán; 10. Csaknem túl komoly; 11. Megfélemlítés; 12. A gyermek elszenderül; 13. A költő szól
Az egyik kedvencem Mozarttól a hárfára és fuvolára írt C-dúr versenymű. (K 299.) Ezt a művet jó sok évvel ezelőtt láttam a Zeneakadémián, a karmester Kobajasi Kenicsiró volt. Az orgonaülésen ültem, szinte egy vonalban a hárfával - nagyon nagy élmény volt így látni és hallani a darabot. Valamiért Karácsony előtt szeretem hallgatni, ezért is ezt teszem most ki a blogra az évfordulóhoz kapcsolódóan - szerintem igazi adventi zene.
Elég sok írás található az interneten erről a darabról, én ezekből csak két részletet szeretnénk ide beszúrni:
"A mű 1778. áprilisában keletkezett. Mozart ekkor Párizsban járt. Pártfogója, Grimm báró közbenjárása nyomán Guines herceg házában fogadta a fiatal muzsikust. Mozart levelében elragadtatással ír arról, hogy milyen hasonlíthatatlanul szépen fuvolázott a herceg, leánya pedig milyen nagyszerűen hárfázott. A látogatás azzal végződött, hogy a herceg versenyművet rendelt Mozartnál a maga és leánya számára." (forrás: wikipédia)
"A C-dúr fuvola-hárfaversenyt gyakran éri vád a Mozart-irodalomban amiatt, hogy túlságosan keresi a megrendelő kegyét – az alkotás kárára. Kétségtelen, hogy a mű szerkezeti komplexitását, harmóniakezelésének mélyértelműségét tekintve aligha vetekedhet az 1780-as évek nagy billentyűs concertóival." (forrás: mr3-bartok.hu)
Itt is sikerült megtalálni a teljes művet egy videón:
Ha széles körben feltettem volna a kérdést, hogy ki lesz december 7-én a legnagyobb "sztár" Baselben, valószínűleg szinte mindenki Rooneyt a Baselben vendégszereplő Manchester United tízesét említette volna.