"Akármilyen furcsa is, Amikor egy élőlény: egy kislány. Felejtsétek el egy pillanatra a szó jelentését, csukjátok be a szemeteket, és mondjátok ki csak úgy magatoknak félig hangosan: Amikor... Úgy hangzik ez, hogy lehetne akár valamilyen nobilis anyag: puha, sötét és bársonyos; lehetne egy drágakő, egy kristály vagy egy nemes ásvány, vagy lehetne akár egy bolygó, egy csillag vagy egy messzi égitest; Amikor, Amikor, Amikor..."

Az előző rész folytatása:

... és egy szép napon Amikor felkereste a sivatagban a kis herceg rókáját. A róka az almafa alatt ült.

"Őt várod?" - kérdezte Amikor.

"Igen, Őt" - válaszolta a róka.

"Én jöttem helyette. Elmondta nekem a titkot, amit Tőled kapott: 'Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.' Szeretnélek megölelni..."

Megölelte a rókát, és így szólt: "Most elmegyek, de Te már nem fogsz sírni, mint akkor, én tudom..."

(A kép forrása: http://rosehip.hu/?page_id=299)