"Szegény Dzsoni nekikezdett vándorolni, Árnika meg nekikezdett várni. De az a vándorlás nem ízlett ám Szegény Dzsoninak. Nem fütyörészett se vidáman, se szomorúan, egyre csak az járt a fejében, hogy Árnika, Árnika, Árnika."

A sokszor emlegetett Chopin noktürnt is tartalmazó Richter CD párja egy Bach felvételeket tartalmazó lemez:

Ma délelőtt ezt volt kedvem hallgatni, miután félálomban Bachot hallgattam. Aztán jött a Bartókon a Kívánságműsor, benne Richterrel a g-moll Angol szvit: a hétvége legszebb zenei élménye - megint egy spontán zenei élmény, és megint a konyhában, egy halom szennyes edény társaságában.

Ezek a türelem zenéi nekem most: türelemre, kitartásra tanító zenék. Amikor tavaly ősszel meghallgattam Koroljovval a MÜPÁ-ban a Goldberg-variációkat, akkor volt olyan érzésem, hogy a Goldberg-variációk tulajdonképpen egy csillagkép: abban a hatvan percben nem engedett le arról az útról, ahová az első hang után léptem, ahová lépnem kellett.

Ugyanez az érzés most is; és persze a türelemnek sokkal kisebb dolgokban is meg kell nyilatkoznia: a bachi lelkigyakorlat mindenhová elér, mindenhol hat.

Úgy terveztem az őszt, hogy majd lesz sok Schubert, lesz sok Brahms, ezzel szemben most hétvégén és most hétfőn hajnalban lett sok-sok Bach: ezek a türelmesen szigorú és következetes zongoradarabok.