Múltkor az egyik szomszédom megajándékozott egy csomó régi Gramofon magazinnal. Az egyik számban - 2005. nyár - találtam egy kritikát: Händel: Billentyűs szvitek - II, illetve ezen a dupla CD-n szerepel még egy Beethoven szonáta is. A Händel szviteket Richter és Gavrilov adja elő, idézet az írásból:

"1979 nyara. A Château Marcilly-sur-Maulne falai között Händel billentyűs szvitjei hangzanak el, egy idős és egy fiatal orosz pianista játssza őket váltakozva, egymásnak lapozva. Richter naplójában vissza-visszatért a felvételre, magáról egyes szám harmadik személyben szólva. 'Gavrilov végtelenül érdekesebbnek tűnt (noha Richter játéka bizonyos mértékig feddhetetlen). A játékában minden sokkal frissebb, élénkebb, szabadabb. Nincs benne semmi mesterkéltség. (...) Különös módon barátaim, akik velem együtt hallgatták a felvételt, de nem mondtam el nekik, hogy ki melyik darabot játssza, gyakran hitték, hogy én vagyok Gavrilov és fordítva. Ha nem tudtam volna, én is összekevertem volna kettőnket.'"

A folytatásban a cikk írójától: "Egyformán színvonalasan játszanak, mégis más a modoruk. Richter játéka letisztultabb. Gavrilov sokféle színt használ, dinamikai skálája jóval szélesebb. Nem díszít erősen, de intenzíven árnyal. Richter ezzel szemben egészen egyszerűen formál. Nagy hatása éppen rejlik. (...) Ezért Richter egyszerűsége nem elvesz, hanem hozzáad. Távolabbi szférákba visz, mint Gavrilov."

Ezt csak azért másoltam be, mert éppen most vasárnap vettem meg ezt a lemezt, vele együtt az első részt is - szintén dupla CD. Nagy köszönet a Dob utcai Concerto lemezboltnak, mert hosszú napokig félretették a lemezeket!

A vasárnap Budapesten, de főleg a VII. kerületben és pont ott, ahol a Concerto van, nem csupán napszak, hanem hangulat és lelkiállapot - ezért is nagy köszönet még egyszer, mert az ilyen helyen és időpontban vásárolt lemez megtelik a vásárlás helyének és pillanatának hangulatával. Képzeljük el, ha ezek a lemezek Brahms, Schubert vagy Szkrjabin felvételeket tartalmaznának: össze is lehetne roskadni a súlyuk alatt...

A brahmsi vagy schuberti hangulat így csupán egyetlen vékony szálat szőtt bele az egyébként nagyon nemes händeli szövetbe: ezek a billentyűs szvitek a legszebb anyagú és mintázatú esti függönyök - és ilyenkor tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy melyiket játssza Richter, és melyiket Gavrilov...

Az első lemez egyik felvétele: