Amikor Ulickaja Imágó című könyvének egyik főszereplője - Szanya - mély depresszióba esik a nagyanyja - Anna Alekszandrovna - halála után, egykori tanára elhozza neki a Wohltemperierte Klavier eredeti szerzői szövegét.

"Szanya tűzbe jött: sokféle előadását ismerte a WTK-nak, de most nem volt hozzá türelme, hogy újra végighallgassa és összehasonlítsa őket.

Otthon is voltak lemezei - megvolt például Szamuil Frejnberg csodálatos felvétele. Valamikor régen még Nyuta vette. A lemezeken rajta volt az egész mű felvétele, mind a negyvennyolc prelúdium és fúga. Megvolt Richtertől is, csak a lemezek már szörnyen összekaristolódtak.

Szanya megkereste Frejnberget, feltette. Igaza volt Koloszovnak: megtisztító hangok. Egész valóját áteresztette ezen a zenén. Vagy a zenét önmagán.

Egy egész héten át hol hallgatta, hol a kottákat nézegette. Frejnberg varázslatos volt. A vélemények különböztek: néhányan Glenn Gouldot dicsérték a Prelúdium és fúgákért, mások számára Richter jelentette a királyt és az istent. De Frejnbergnél nagy-nagy szomorúság, törékenység és elegancia fejeződött ki, és mintha már az élet elmúlt volna, és csupán ezek a modulációk maradtak, ez a lepkeszárnysuhogás, nem test, hanem a zene lelke.

A konzervatórium folyosóin még ott járt-kelt egy fenségesnek nem mondható, inkább hétköznapi, kecskeszakállas ember, aki mögött nem súgtak össze, hogy nézd, ott van Frejnberg, Szamuil Jevgenyevics.

Neuhaus vagy Richter egészen más eset. Az egész életük úgy zajlott, hogy a hátuk mögött felhangzott: Nézd, ki jön ott.."