A 14 lemezes Richter Magyarországon gyűjteményből egy kikerült, és azóta önálló életet él - a többi 12 lemez a tokban, a dupla lemez a CD lejátszó előtt. Olyan ez, mint egy Andersen mese: a magányos Richter lemezek: az egyiken öt Mendelssohn darab, aztán ez a Chopin noktürn, utána Debussy, megint Chopin, és a végen egy Schubert szonáta.
Szinte minden este ez a lemez, néha a párja is: Bach WTC-válogatás, de az igazi az első, az öt Mendelssohn Szavak nélküli dal a ráhangolódás, aztán jön a noktürn - az esték lokális maximuma; utána aztán szépen elmúlik, lecseng a többi.
Fogalmam sincs, hogy miért írom ezt le, egyszerűen csak jó volt leírni, és jó most egymás után meghallgatni ezt a noktürnt nem is tudom, hogy hányszor...
Talán ez a noktürn is olyan, mint egy Andersen mese...
