A Bánkövi Gyulával való ismeretséget, de remélem, hogy írhatom: barátságot egy futópályának köszönhetem. Tavaly tavasszal vagy nyáron történt: én éppen végeztem a futással, Ő éppen akkor érkezett; a portás mutatott be minket egymásnak a bejáratnál.

Email emailt követett, majd találkoztunk a mindkettőnk lakásához körülbelül ugyanolyan messze lévő sörözőben; ezt a találkozást azóta megismételtük még kétszer. Ezen alkalmaknak szigorú szabályai vannak: kizárólag búzasört iszunk és zenéről beszélgetünk, pontosabban én kérdezgetek, Ő meg válaszol nekem és mesél.

A legutóbbi találkozón kifejzetten Lisztről szerettem volna beszélgetni Vele, ugyanis készülök a Liszt-születésnapra (2011-10-22): nem tudom még, hogy milyen bejegyzés(ek) lesz(nek), egyelőre csak anyagot gyűjtök.

Szóval, a szokásoknak megfelelően búzasört ittunk, és Lisztről beszélgettünk. A jegyzeteimet nézegetve ma akadtam rá egy műre, pontosabban egy ajánlásra; ez a címben szereplő Hangnem nélküli bagatell, amelyet Liszt élete vége felé írt: "Az 1885-ben komponált mű a weimari Liszt Múzeumból került elő, nyomtatásban 1956-ban jelent meg. A zeneszerző eredetileg ezt szánta negyedik Mefisztó-keringőjének. Egyike ez is a meghökkentő újításoknak, amelyekben szokatlan és a maga idejében fülsértő hangzatok, különös, meredek dallam-modellek egyengetik a közvetlen folytató, Bartók művészi útját." (Hangversenykalauz)

Végül idézet egy másik könyvből - Szelényi István: Liszt élete képekben:

"Már egészen fiatalon, az 1830-as években így kívánta megjelölni eljövendő életrajzait: 'Egy zenész élete, hosszantartó disszonancia, végső feloldás nélkül.'

S számos művét így fejezi be: hosszantartó disszonanciával, végső feloldás nélkül, mintha zenéjével önéletrajzát írná és sorsát illusztrálná."