Jelen bejegyzés a ma reggeli bejegyzés folytatása kíván lenni, az idézetek forrása Csáth Géza: A muzsika mesekertje című könyve.

ELŐSZÓ:

"Popper Dávid egy alkalommal - mint állítják - a következő kijelentést tette:

- Ha tudnám, hogy még csak egy óráig élek, akkor Pablo Casals hangversenyére vitetném magam." (Csáth Géza, 1910. november 13.)

ÉLETRAJZ:

"Életrajzi adatai közül megemlítjük, hogy Vendrellben, Spanyolország egy kis városában született 1876-ban. A zene elemeit apjától tanulta, aki templomi orgonista volt. Tizenkét éves korában kezdett csellózni tanulni Barcelonában. Később Madridban folytatta a tanulást. A Párizsba jutása nem ment könnyen, nem ment simán, de azóta Casals ellenállhatatlanul hódít meg minden területet, ahol csak értenek a nemes muzsikához." (Csáth Géza, 1910. november 13.)

Annyi kiegészítés csupán, hogy a városka Katalóniában található, az összes fellelhető életrajzi írás Casalsról, mint katalán művészről ír. A fenti képen látható szobor a Plaza Nova-n található Vendrellben.

CASALS ARCA ÉS SZEMEI:

"Egy pillantást Casals arcképére. - A domború, nagy és mégis finom formájú homlok, a tüzes mély és rendkívül értelmes szemek, a kissé dacos száj - elárulják a komoly embert, a rajongó művészt, akinek mély érzésvilága van."

"Alacsonytermetű, kopaszfejű, igénytelen kis ember. Csak a fekete, mély szemeiben ég valami szokatlan tűz. És amikor a vonóját nekifeszíti a húroknak, akkor megtudjuk, hogy ez a tűz a géniusz tüze."

Mindkét idézet 1910-ből származik. Az első megjelenésének dátuma november 13., a másodiké pedig november 19.

AZ ELSŐ BUDAPESTI FELLÉPÉS:

Ez utóbbi írás Pablo Casals első budapesti fellépéséről szól, amelyen Casals először  Bach cselló szvitjét / szvitjeit játszotta, majd Szantó Tivadar zongoraművésszel Beethoven A-dúr és Brahms e-moll szonátáját adták elő. Csáth Géza így ír erről: "Mind a ketten szerények voltak, és odaadóak, mintegy engedték egymást előtérbe. Az eredmény az volt, hogy Beethoven és Brahms álltak előttünk, a maguk igazi mivoltában, titáni erejében és szépségében. (...) Ünnepi est volt. Casals meghódított a mi közönségünket is."

ZENÉK:

A blog hagyományainak megfelelően a zenéket nem csak a bloggazda, hanem a blog egyik rendszeres olvasója is válogatta.

Először az Ő ajánlásai:

Az első a cselló-irodalom megkerülhetetlen Hattyúja: 

A második Chopin, ez a kései órán a blog Facebook oldalának hagyományait remekül követi az esti andalító és ringató dallamokat illetően:

A bloggazda csupán egyetlen zenét szeretne megosztani, maradva az esti ringató és andalító dallamoknál: