A múlt heti Tosca-variációk bejegyzés utóéletéről szeretnék röviden írni. A bejegyzés előtt a videó nézettsége a Youtube-on 120 megtekintésnél állt, szűk egy hét alatt 640-re ugrott. Ezt a számot egyébként nagyjából igazolja a blog olvasottsága is: ezek szerint ha nem is minden látogató, de 75-85%-uk megnézte a videót - ez teljesen reálisnak tűnik, hiszen a bejegyzés nem öncélú, "behúzó" ajánlással került ki az Index nyitó oldalára.

Szólni kell még a poszt Facebook-os utóéletéről is, ugyanis a videó bejegyzésen belüli nézettségével szemben egészen meglepett, hogy azt 10 felhasználó magától megosztotta: azaz kitette a saját, vagy valaki más üzenőfalára.

A videó mögötti 1922-ben egy bálban játszódó bájos történt - amely szerintem ékes példája annak, hogy nem bulvár, de könnyed történtekkel a klasszikus zene felé fordíthatóak az emberek, és amely tnsnames.ora rendszeres kommentelő tollát dicséri - , az alábbi olvasmányélményt idézte fel bennem:

"Évtizedekkel halála (Krúdy halála - a szerző megjegyzése) után egy szellemi értelmeben kiéhezett, spirituálisan csajkakosztra fogott társadalom olyan éhséggel nyújt a könyvei után, mint nagy szellemi, világnézeti éhínségek idején, amikor az emberek mohón kezdik követelni az Igét, amiből test lesz. A 'más'-ról akartak olvasni, a másik Magyarországról, ami - minden mögött - még mindig volt: nem a 'romantikus', hanem a sajátosan minden szomszédosságtól különböző Magyarországról. (...) ...mert Krúdy megírta, és az emberek, fél évszázaddal később, országos bajaik közepette, felfigyeltek és egy pillanatra elfelejtettek bajt és bánatot, boldogan kortyolták a magas szeszfokú történetet, nem tudtak betelni vele..." (Márai Sándor: Föld, föld)