De nem csupán a címben említett művet, hanem Kodály Psalmus hungaricus, és Dohnányi Ünnepi nyitány című művét is.

A korábban többször idézet Kovács Sándor: Bartók című könyv így erről:

"Budapest fennállásának ötvenedik évfordulójára tervezett jubileumi hangversenyre a hivatalos felkérést éppen a nemrég meghurcoltaknak adja a főváros vezetése: Bartóktól, Kodálytól és Dohnányitól várnak új műveket.

Kodály arra használja fel az alkalmat, hogy hangokba öntse a megbántottak keserű panaszát: az 55. zsoltár egy régi magyar fordításának szövegére ír elementáris hatású darabot (Psalmus hungaricus).

Bartók Trianonról mondja el a véleményét. Olyan művet alkot, amelyben különféle népek jellegzetes táncai jelennek meg (konkrét parasztzene-idézet nélkül). A népeknek ezt a 'körtáncát' ritornellként visszatérő, félreérthetetlenül magyaros melódia köti össze. A testvérré válás zenei utópiája tehát a Táncszvit: egy olyan birodalomé, amelyben a különféle nemzetek egyenrangúak, de amely mégiscsak elsősorban magyar, mivel a magyarság játssza benne az összekötő szerepet.

Az ünnepi közönség mindebből mit sem ért. Míg a Psalmusnak hatalmas sikere van, a Táncszvitet rideg közöny fogadja. Nem egészen ok nélkül: a zenekar csapnivaló előadást produkál.

Bartók megint úgy érzi, felesleges komponálnia. S amikor kiderül, hogy a Mandarin budapesti előadásából sem lesz semmi, már-már leszámol azzal, hogy valaha is komponálni fog. 1926 tavaszáig tart ez a bénult állapot; Stravinsky budapesti hangversenyéig."

Eddig az idézet, jöjjön a Táncszvit első részlete:

És a második:

A szokásoktól eltérően ezúttal nem a megszokott antikvár könyvekből következik idézet, hanem a Vince Kiadó Olasz kulinária című kiadványából. A könyv tartományonként mutatja be az adott régió konyháját, Marche tartománynál külön fejezet foglalkozik Rossinivel:

"Gioacchino Rossini 1829-ben írta utolsó nagy operáját, a Tell Vilmost. Ezután a 37 éves zeneszerző, az olasz opera buffa, a vígopera mestere, sikereinek csúcsán önként visszavonult, hogy az elkövetkező 32 évben elegendő ideje legyen másik hobbija, a buona tavola, az asztali örömök hódolatára. Amikor Rossini 1868-ban Párizsban meghalt, hagyatékában néhány önmaga által kitalált receptre is leltek. Ezenkívül sok szakács ajánlotta neki legújabb találmányát, így aztán ma több mint száz étel viseli az alla Rossini melléknevet.

Rossini 1792. február 29-én született Marche északi részén, Pesaróban, egy kikötővárosban, életének nagy részét azonban Párizsban töltötte. Ott nemcsak francia finomságokból állított össze menüket, hanem kombinálta az olasz specialitásokkal, melyeket rendszeresen megrendelt magának hazájából. Kifejezett gyengéje volt az erős olasz bor, a marsala, de rizottókészítéshez való rizs, szarvasgomba és napon érlelt paradicsom is bőségesen érkezett, amelyeket aztán a mester összeházasított a párizsi konyha kínálatával.

A zeneszerző eredeti receptje a maccheroni siringati, a fröcskölt makaróni. Nevét fáradságos elkészítési módjának köszönheti. Libamájból, yorki sonkakrémből és szarvasgombából készülő tölteléket apró ezüstfecskendővel kellett a főtt makaróni belsejébe juttatni. (...)

Számtalan anekdota szól Rossiniről, az ínyencről. 'A sevillai borbély' frenetikus sikerű premierje után levelet írt Maria Colbran szoprán énekesnőnek, és ebben nem a vígopera nagyszerű fogadtatásáról lelkesedik, inkább a saját maga által kitalált szarvasgomba receptet írja le ekképpen: 'Provence-i olajat, angol mustárt, francia ecetet, kevéske citromlevet, borsot és sót vegyünk, keverjük össze alaposan, és adjunk hozzá darabkákra vagdosott szarvasgombát, melynek mennyei illata végül is extázisba kergeti majd az ínyenceket.' Colbran kisasszonynak alighanem ízlett a mester főztje, ugyanis később Rossini felesége lett. Egy apostoli titkár, kardinális - a muzsikus korábbi ismerőse - még meg is áldotta a pompás receptet." (Nem elírás, a könyv Maria Colbrant ír, a wikipedia és számos más forrás Isabella Colbrant...)

Utólag beszúrt videó, visszaolvasva nagyon hiányzik a zene, kicsit talán közhelyes, de ha már fentebb a Sevillai borbély van megemlítve...

Sajnos az utóbbi időben egyszerűen nincsen időm rendes bejegyzést írni, csak videókat tudok összegyűjtögetni, így van ez ezúttal is.

Első vers:

Második vers:

Harmadik vers:

Negyedik vers:

Ennyi lenne, illetve természetesen lenne még több, sokkal több, de jöjjenek inkább kommentként...

Megnéztem a Wikipedian: Csákányi László rengeteg filmben szerepelt, egyiket-másikat láttam is, de nekem Ő Karak marad örökre:

Az elmúlt napok valamelyikén a Facebook oldalon érkezett megosztásként az alábbi három videó, szerintem nagyon megérdemlik az önálló bejegyzést, ráadásul régen volt "Ki a legjobb ... játékos" poszt.

A megosztó ezt írta: "Paganini-Liszt La Campanella művét megtalálhatjuk a Youtube-on Cziffra György, Arthur Rubinstein és Evgeny Kissin előadásában is (többek között).

Érdemes meghallgatni és összevetni ebben az esetben e három, merőben különböző megközelítésű interpretációt."

Jöjjenek bátran a hozzászólások, és jöjjenek a megosztott videók is!

Az első:

A második:

És végül a harmadik: