Ezt a sorozatot már többször elkezdtem a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalán, amely 2024 szeptemberében egy számítógépes vírustámadás áldozata lett; a sorozatot most elkezdem megint, és remélem, hogy ezúttal be is fogom fejezni: A szegény kisgyermek panaszai kötet minden verséhez választok egy zenét - akár egy teljes művet, akár csak egy tételt.

A második vers:

És látom Őt, a kisdedet

És látom Őt, a kisdedet,
Aki fehérlő ingbe lépdel.
Még lopvalopva rám tekint
És integet szőke fejével.

Arany gyertyácskát tart keze
És este félve ül le mellém.
Hallom kacagni csendesen
S látom alvó fejét a mellén.

Ő a pap, az igaz, a szent,
Bámulom, mint egy ismeretlent.
Gyónok neki és áldozok
És megsiratom Őt, ki elment.

***

A vershez választott zene Schubert C-dúr vonósötösének második tétele: 

„Schubert hangja a halandó ember hangja, amely felröppen a transzcendens világba, és egyetlen eszköze volt, amely azonban halhatatlanná tette: az imádsággá nemesedett madárdal."

forrás: Yehudi Menuhin - Curtis W. Davis: Az ember zenéje

Az előző vershez kattints!

"Az életrajzomat megírtam már versekben. Abban a kis könyvemben, amelyet legjobban szeretek és legtöbbre becsülök, A szegény kisgyermek panaszai-ban, megírtam összes emlékeimet. Más nem történt velem. Azóta sokat utaztam külföldön. A bécsi diákéveim, a párisi útjaim, az olasz kalandozásaim azonban nem hagytak bennem olyan mély nyomot, mint az, hogy egyszer este az apám a sötét zongoraszobába küldött szivarért. Úgy érzem, hogy mindennél érdekesebb a magyar vidék és mindennél izgatóbb a magyar polgári osztály, amelynek fia és írója vagyok. Őseim hatod-hetedíziglen szegény, könyvet-bújó, intelligens emberek voltak, akik vidéken éltek-haltak, kis szobák ódon asztalain, horgolt arabeszkes (stilizált díszítés) terítőjén hagyták az életük és a kezük nyomát. A vidék a csodák földje. Aki itt nő fel, annak tágabb a szeme, mint azoknak, akik egy nyugodt, bölcsen berendezett fővárosban kapják az élettől a keresztséget. Engem a magyar kisvárosban rejlő titokzatosság, a vidéki emberben rejlő misztikum zaklatott írásra, és csak annyiban érzem magam írónak, amennyiben a vidékben munkáló erőtől kaptam erőt. Ott, ahol nincs semmi esemény, csak bor, kártya és mély-mély szomorúság, a lélek élete meghatványozódik, nem tágul, csak mélyül, sűrű, intenzív, különös lesz. Minden vidéki élet csak lelki élet."

Ezt a sorozatot már többször elkezdtem a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalán, amely 2024 szeptemberében egy számítógépes vírustámadás áldozata lett; a sorozatot most elkezdem megint, és remélem, hogy ezúttal be is fogom fejezni: A szegény kisgyermek panaszai kötet minden verséhez választok egy zenét - akár egy teljes művet, akár csak egy tételt.

Az első vers:

Mint aki a sinek közé esett...

És általérzi tűnő életét,
Míg zugva kattog a forró kerék,
Cikázva lobban soksok ferde kép
És lát, ahogy nem látott sose még.

Mint aki a sinek közé esett,
A végtelent, a távol életet
Búcsúztatom, mert messze mese lett.
Mint aki a sinek közé esett.

Mint aki a sinek közé esett -
Bús panoráma, rémes élvezet -
Sinek között és kerekek között,
A bús idő robog fejem fölött.
És a halál távolba menydörög,
Egy percre megfogom, ami örök,
Lepkéket, álmot, rémest, édeset.

Mint aki a sinek közé esett. 

***

A vershez választott zene Beethoven IX. szimfóniájának második tétele:

"Most pedig azért is még egyszer vissza a forgatagba ! A Scherzo felszabadítja az élet minden démonát. Régi beethoveni démonok ezek, a szökellő és és zuhogó ritmusok démonai; most övék a szó és kezükben a kormány. A tánc és a fúga kettős forgószele ragad magával - most tűnik ki, mi mindent jelent az áttört, sokszállú, szabad fúgaforma a magányban megnőtt Beethoven-zenének."

forrás: Szabolcsi Bence: Beethoven | Művész és műalkotás két korszak határán

Az új év első napján megnéztük az Amadeus-t, és bár többször láttam már, a Gran Partita-részlet egészen kiment a fejemből.

Bemásolom Salieri szavait a Gran Partita harmadik tételéről:

"A kotta szerint apró semmiség. Egyszerűen indul, szinte komikusan. Szimpla lüktetés: fagott és basszus klarinét - akár egy ócska zenedoboz. És akkor hirtelen odafönt megszólal egy oboa... Egyetlen hang hosszan kitartva... majd a klarinét veszi át a dallamot. És szívfájdítóan gyönyörű frázissá édesíti... Ez nem cirkuszi mutatvány volt; muzsika... melyhez foghatót nem hallottam még... A hangokból vágy sugárzott, csillapíthatatlan sóvárgó vágyakozás. Úgy éreztem, Isten hangját hallom.

(...)

De mért? Mért, hogy e hang egy mocskos szájú gyermekbe költözött?

Ugyan már, ez dőreség... Az a pár hang a véletlen műve volt csupán, csakis az lehetett.

Bár az lett volna..."

***

Olaszul a filmrészlet:

Angol nyelven:

A Wikipédia így ír a műről:

B-dúr szerenád tizenhárom hangszerre, avagy „Gran Partita”, K. 361 (K. 370a) Wolfgang Amadeus Mozart egyik legfontosabb, fúvós hangszerekre írott műve.

7 tételt tartalmaz, amelyek a következőek:

1. Largo – Allegro molto
2. Menuetto
3. Adagio
4. Menuetto
5. Romanze. Adagio
6. Thema mit Variationen. Andantino
7. Rondo. Allegro molto

Az 1781-es esztendő első felében Münchenben és Bécsben az Idomeneo c. opera időbeli szomszédságában írta Mozart ezt a művet. Előadó apparátusa zömében fúvóshangszerekből áll (csak a nagybőgő kivétel): két oboát, két klarinétot, két basszetkürtöt, négy kürtöt és két fagottot alkalmaz együttesében. E hangszerek közül a basszetkürt első ízben szerepel Mozart partitúráiban.

A mű első tételét Joseph Haydn nyomán ismét lassú bevezetéssel indítja (érdekes módon a szimfóniák lassú kezdésétől idegenkedik); a gyors főtétel témáját Philidor egyik operájából kölcsönözte Mozart.

Az egész mű legcsodálatosabb darabja a lassú harmadik tétel (Adagio), ahol a fúvós hangszerek gazdag kifejezési lehetőségeit avatott kézzel aknázza ki a zeneszerző. Ennek a zenének sötét tónusait, démoni végzet-hangját megint csak a Don Giovanni című operában idézi fel újból, hat esztendővel később.

A másik lassú tétel megindító románc, a nagy zongoraversenyek lassú tételeinek hangján szól.

A hatodik tételben hat variáció tanúskodik Mozart szellemes találékonyságáról, gazdag képzeletéről.

A finálé sziporkázó rondója a versenyművek fináléinak tomboló jókedvét és a mozarti vígoperák látványos zárójeleneteinek intonációját egyesíti magában.

***

A hivatkozott harmadik tétel: 

A teljes mű: 

***

Ráadás: F. Murray Abraham és az Oscar-díj:

Szél-játék

Szállt a szél, fújt a szél 

Szíveket rajzolt az égre 

Bárányfelhők fogócskáztak 

Napsugarak ölében

Szállt a szél, fújt a szél

Kócos hajnali álmok 

Messze fent a távolban 

Madárpárral táncolt

Szállt a szél, fújt a szél 

Friss forrásból kortyolt

Új nap jött: szállni jó 

Őz-csordával barangolt

Szállt a szél, fújt a szél 

Erdőt-mezőt járván

Könnyű szellő tovább siklott

Pillangóknak szárnyán

Szállt a szél, fújt a szél 

Megjárt hegyet-völgyet 

Megpihenni lenne jó

Szállni anyaföldre

***

Az anyaföld és a szél

Ősi ikertestvér 

Egykor egyek voltunk 

A föld és a szél 

És most látom, hogy szemedbe por kerül, 

Ha által söprök rajtad és keresztül 

Bocsáss meg ezért 

Ezer a karom és a lábam

Belőlük adok neked

Növessz és adj a mozdulatlan földből:

Ringass, ölelj, tarts meg 

És ha szállnom kell 

Gyengéden engedj elmennem

Nyughatatlan útjaimról hozok neked valami

Láthatatlant a magasból 

És a hosszú úton kirázom belőle a felesleget 

Szeretnék eléd rakni valami fenségeset magamból 

Ami csak a tiéd: 

Belőlem is van, csak hozzád szól, csak neked

A sűrű és mély anyaföldbe fogadj be

A tériszonytól és a magastól megrettent

És mégis dacoló és szájaló riadt gyereket

Engedd mélyre nőni és szétterjedni a gyökeret

Nyílj meg, tárd ki magad és vágj rést magadon

Engedd éreznem a végtelen forró ölelést

És a mély földszagot

Miközben ezer múlt sebe fáj, éget és sajog

Fogadj magadba és gyógyíts, te drága és komor anyaföld

Engedj sírnom és megpihennem

Engedj magadba, fonj át és ölelj mindig a magasba

Hogy hozzád térjek vissza a dallal

A dallá nemesedett fájdalommal

Engedj magadba és magamba

Fonj át és gyógyíts, anyaföld

***

Gyönyörű titok vagy

Ég felé nyújtózkodó sziklaszirt 

Illatos kapor a napsütésben

Délutáni ásító-álmos semmiség

Álmodó andante tétel 

Reggeli fűszálakon a harmat 

Vízcseppek között a jókedvű szappanszag

*** 

A Bartók Rádióban hallottam először a schuberti morgásról a B-dúr szonáta első tétele kapcsán. Schubert a Drei Klavierstücke második darabján is morog, aztán megkegyelmez - magának és a hallgatónak is.