Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

Még mindig semmilyen: Élménybeszámoló Hacsaturján zongoraversenyéről

2012. október 20. - _romanista

hacsaturján.jpgA blog két és fél évének egyik legnagyobb élménye a rengeteg zene - olykor teljes művek, olykor csak részletek - meghallgatása után kialakuló képek a zeneszerzőkről. Sosztakovics a fanyar tonik, Prokofjev a kapribogyó, Brahms a szomorkás, esős napok védőszentje, Schubert az angyal, Rachmaninov a desszert - ezek közül sokat már le is írtam.

Ez jutott eszembe, amikor a Nemzeti Filharmonikusok Hacsaturján - Csajkovszkij estjére készültem, és a koncertet megelőzően Hacsaturján zongoraversenyét hallgattam. Vele eddig "semmire nem mentem", semmilyen maradandó nyomot nem hagyott bennem, semmilyen kép nem alakult ki; sem korábban, sem a hangversenyt megelőző héten. Nem baj, gondoltam, majd az élő zene - valami hasonló élményre vártam, mint Sosztakovics második hegedűversenyével kapcsolatban: amikor itthon hallgattam, nem adott teljes élményt, a koncerten viszont igen, és nagyban árnyalta a Sosztakovicsról alkotott képet.

tt viszont nem ez történt: egy apró részlettől eltekintve még mindig nem tetszik a zongoraverseny, és a kép sem formálódott, még mindig semmilyen. (Az apró részlet a második tétel eleje: "Az a-moll lassú tételt a basszusklarinét szintén keleties szólója indítja, majd a zongora intonálja a fő témát, mely nem más, mint egy régi örmény városi dal." - az idézet forrása a műsorfüzet.) Olyan nekem ez a darab, mint egy nagy díszdoboz színes csomagolópapírokkal, hatalmas masnikkal, és viszonylag csekély beltartalommal.

Én ma így látom a koncert után két héttel, ha Ti mást gondoltok, mondjátok el!

Utószó: az est karmestere Dimitry Liss volt, a második részben Csajkovszkij negyedik szimfóniája hangzott el, a zongoraverseny szólóját pedig Boris Berezovsky játszotta. Berezovsky viszont nagyon jó benyomást tett rám, mindenféle manírtól mentes, az egyik legtermészetesebb zenész, akit valaha láttam. A lenti videót az NFZ egyik munkatársa ajánlotta:

A Mindennapi klasszikusok oldal búcsúja Komár Lászlótól

komár.jpgEgész szerdán a dalait hallgattam, és azokat mutogattam a kollégáimnak. Nagyon megérintett a halála. Eszembe jutott a "Pepita lemez", rákerestem a számokra: a "Mézízű gyermekkorom idején" is rajta van ezen az albumon. Meghallgattam szerdán többször, tegnap is, és ma is: ez a magyar könnyűzene egyik legköltőibb dala.

Aztán sokat gondolkoztam, hogy van-e helye ennek a bejegyzésnek itt a blogon, végül úgy döntöttem, hogy igen; nem tudom megmagyarázni hogy miért: egyszerűen így érzem.

Nyugodj békében!

Moraj

dohnányi.jpgA múlt héten kétszer is meghallgattam a Budapesti Fesztiválzenekar Dohnányi - Dvořák estjét. A műsor Dohnányitól a Szimfonikus percek és a Változatok egy gyerekdalra, a szünet után pedig Dvořák VIII. szimfóniája volt. Ez utóbbi művet vártam a leginkább, és mégis, ez adta a legkevesebb élményt, legjobban pedig a Változatok tetszett.

Idézet a műsorfüzetből: "Ezekben a karakterekben a mű számos méltatója joggal fedezte fel egyfajta zenei 'Így írtok ti' stílusparódia-sorozatát, amely rendre felvonultatja az előző kétszáz év európai zenéjének minden lényeges toposzát. Nagyszabású, szimfonikus léptékű introdukció nyitja a kompozíciót, mely szinte vészterhes hangulatot áraszt, és Wagner színpadának éjszakai jeleneteit idézi. Az első meglepetés a téma megjelenése, amelynek nevetségesen egyszerű volta csattanóként hat a bombasztikus bevezetés után."

És mindkét alkalommal a "nagyszabású introdukció" után, a téma megjelenésekor valami nagyon finom, nevetéssel kevert, alig hallható moraj futott végig a nézőtéren: mint amikor valaki homokot szitál - talán még ennyire sem lehetett hallani...

Ez a moraj azóta sokszor eszembe jut, és vele együtt jön a gondolat: sokkal többször kéne Dohnányit hallgatni, sokkal többet kéne foglalkozni vele, nemcsak néha elcsípni valamit a Bartókon - ilyenkor persze mindig ugyanaz a felismerés, mint most a koncerten: Dohnányi zenéje egészen egyedi és zseniális...

(Az est karmestere Fischer Iván volt, a szólót Várjon Dénes játszotta, a téma megjelenése pedig 03:34-nél)

Schubert f-moll fantázia

gilels.jpgSchubert megunhatatlan, az f-moll fantázia is az. Amikor először rákerestem, ez az Emil Gilels - Elena Gilels-féle felvétel volt az első találat - sajnos nincsen meg egyben, csak két részben. Azóta sokszor meghallgatom, és mindig eszembe jut, amit egyszer Némethy Attila mondott a Muzsikáló délutánban az f-moll impromptu-ről: "Valami megfoghatatlanul szomorú van ebben a zenében (...) és maga az f-moll hangnem sem véletlen, persze, az f-mollban nagyon szomorú zenéket lehet írni."

Ennyi kiegészítés még hozzá: "Az első tétel expozíciójában felhangzó, szívhez szóló téma abba a beszédesen gyengéd dallamcsaládba tartozik, amely hagyományosan összefonódott az f-moll hangnemmel: példaképpen elég Pergolesi Nina című dalát, Mozart Figarójából Barbarina kavatináját, vagy Haydn f-moll variációinak témáját említenünk." (Hangversenykalauz)

Schubert f-moll fantázia, első rész:

Schubert f-moll fantázia, második rész:

Haydn f-moll variációk:

És végül a kavatina:

Október 18.: Brahms a-moll vonósnégyesének és a-moll kettősversenyének bemutatója

brahms_10-18.jpgMindkét művet ezen a napon mutatták be: a vonósnégyest 1873-ban, a kettősversenyt pedig 1887-ben. A Mindennapi klasszikusok oldal az Andante tételek elkötelezettje - főleg Schubert és Brahms esetén, ezért mindkét műből ezek a tételek kerülnek ki a blogra.

A vonósnégyes második, Andante moderato tétele: "A lassú tétel vívódó, boldogtalan muzsika, amelynek minden szólama önálló életet él, és nem riad vissza néhány különös súrlódástól, egy-egy váratlan hangnemi kitérés fájdalmasan elütő színétől sem. A dallamvivő hangszer itt is az első hegedű, de ez a dallam csak úgy teljes, ha alatta ott örvénylik a brácsa és a gordonka őrlő-tépelődő nyolcadmozgása és a második hegedű olykor együttérző, olykor ellentmondó motivikája. A hallgató ebben a kietlen reménytelenségben, a boldogságnak ebben a ködfátyolos álomképében a legszomorúbb Brahms-dalok, a legpoétikusabb zongora-intermezzók hangjára ismerhet." (forrás: Hangversenykalauz)

Itt elérhető a teljes mű: https://www.youtube.com/watch?v=_9yVrXlbGQo

A kettősverseny szintén második, Andante tétele: "A lassú tételt egy rövidke fúvós rész vezeti be, hogy aztán a két szólóhangszer elbűvölő dallammal vegye át a főszerepet: gyakorlatilag az egész tétel folyamán ugyanazt a dallamot játsszák, csak rövid időre válnak el a középrészben, de csak azért, hogy egymásra találva ismét „együtt daloljanak” és a zenekarral együtt, lírai hangulatban fejezzék be a tételt." (forrás: wikipédia)

Itt elérhető a teljes mű: https://www.youtube.com/watch?v=R5fVeRC0XNs

Itt a wikipédia cikkelye: http://hu.wikipedia.org/wiki/Brahms:_Kett%C5%91sverseny, végül meg a Bartók "A hét zeneműve" előadása: http://www.mr3-bartok.hu/component/option,com_alphacontent/section,5/cat,18/task,view/id,186/Itemid,52/

Brahms a blog Sagrada Famíliája: egyre csak épül, és talán soha nem lesz készen...

süti beállítások módosítása