Van egy Zorán dal: Egészen egyszerű emberek

"Akiket én szeretek, egészen egyszerű emberek.
Fakadnak, áradnak, kiapadnak,
Mások és másai önmagamnak,
Veszítve nyernek,
Sírva boldogok,
Szépek és bolondok."

Itt van például Cs., a pizzasütő. Szerintem Budapesten Ő süti a legjobb pizzát. Ma este is ott ettem, de előtte felhívtam, hogy Ő van-e műszakban: Ő volt, különben nem is mentem volna. És amíg vártam, becsuktam a szememet, hogy vajon mi Cs. zenéje, és ez jutott eszembe:

Az "Egészen egyszerű emberek" a Mindennapi klasszikusok oldal új sorozata, mert Bach, Schubert vagy Mozart ott van mindenkiben, akár csak egy mozdulatban, egy gesztusban, de biztos vagyok benne, hogy mindenkiben ott van.

Cs. például olyan tiszta, mint a fenti második tétel. Ezt most biztosan ki kéne fejteni, hogy miért, de ehhez túl fáradt vagyok, csak annyit tudok írni, hogy köszönöm neki a pizzákat, és köszönöm, hogy felülhet a gyerekem a pultra, és nézheti, ahogyan dolgozik.

Schubert II. szimfóniáját 1877-ben október 20-án mutatták be Londonban. Tóth Dénes Hangversenykalauzában ezt találtam az első Schubert szimfóniákról: "Schubert első öt szimfóniáját 16 és 20 éves kora között írta. Ezek az ifjúkori művek a mélyről fakadó ösztönösség csodálatos megnyilatkozásai. Itt már a dal nagymestere szól hozzánk, a formaépítkezés ugyan még nem tökéletes, a harmonizálásban naiv megoldások váltakoznak pompás ötletekkel, az ellenpontban való jártasság hiányai is gyakran kiütköznek, mégis ezeket az ifjú fővel írt műveket beragyogja a mélosz fénye, az üde líraiság melegsége, Schubert lelkének gyengéd érzelmessége."

A Bartók "A hét zeneműve" előadása: http://www.mr3-bartok.hu/component/option,com_alphacontent/section,5/cat,18/task,view/id,73/Itemid,52/

X., akit sokan látónak tartanak, nemrég azt mondta, hogy van olyan, hogy a karmák egyszer csak lejárnak. Én úgy gondolom, hogy ilyenkor hirtelen üresség lesz: nincsen már súlyos zsák a vállon, de a váll és a karok még sajognak. Valami eltávozott a lélekből, de a valami helyén ott maradt egy seb, és ez még ég és fáj: a sebnek gyógyulnia kell.

Ilyenkor Bachot a legjobb hallgatni: Bach tisztít és fertőtlenít, a legapróbb ottmaradt repeszeket is feloldja és elvezeti, és helyet csinál valami újnak.

Talán egy kicsit olyan egyedül és csendben Bachot hallgatni, mint újra megszületni egy már létező életben.

J.-ka 40 éves, egy konyhán dolgozik, és mellette eljár takarítani. Néha a konyháról jön: ilyenkor talán a szokásosnál is fáradtabb és nyúzottabb az arca, izzadt és ételszaga van, de mindezeken is átsugárzik J.-ka schuberti lelke.

Nem számít semmi: se a a szóhasználat, se a munkától göcsörtös ujjak; nem számítanak a szagok, tényleg semmi nem számít, csak a fáradt és szomorú szempár, a fáradt és szomorú arc; mindenen túl ott fénylik a schuberti lélek: csupa diszkréció, csupa tapintat, igazán nemes anyag.

Ezt már régen le akartam írni, mert régóta tudom, hogy J.-ka lelke schuberti, de csak tegnap találtam meg J.-ka zenéjét:

Márai Sándor San Gennaro vére című könyvében az első ajánlás Pasqualinónak szól: "Pasqualinónak, mert hatéves volt, és minden reggel elvitte a szemetet"

Ma reggel Jorge Bolet játszotta Chopin f-moll balladáját, és én kicsit hasonlóan vagyok vele, mint Márai Pasqualinóval: szeretem, mert kubai, és mert vele ismertem meg és vele szerettem meg Liszt h-moll szonátáját.

Persze, ez megint a konyhában történt: zarándokoljatok reggel, délben, este a konyhába, és a mosatlan edények, a tűzhely és a lefolyó takarítása, a zsiradékok eltávolítása közben egyszer csak megjelenik majd ez a nemes szindbádi arc, és a konyha hétköznapiságára ráteríti a chopini fátylat...