J.-ka 40 éves, egy konyhán dolgozik, és mellette eljár takarítani. Néha a konyháról jön: ilyenkor talán a szokásosnál is fáradtabb és nyúzottabb az arca, izzadt és ételszaga van, de mindezeken is átsugárzik J.-ka schuberti lelke.
Nem számít semmi: se a a szóhasználat, se a munkától göcsörtös ujjak; nem számítanak a szagok, tényleg semmi nem számít, csak a fáradt és szomorú szempár, a fáradt és szomorú arc; mindenen túl ott fénylik a schuberti lélek: csupa diszkréció, csupa tapintat, igazán nemes anyag.
Ezt már régen le akartam írni, mert régóta tudom, hogy J.-ka lelke schuberti, de csak tegnap találtam meg J.-ka zenéjét:
