Elvileg kikerülhetne csak a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalára, de a brahmsi katedrális miatt itt a helye a blogon - a tegnapi és az összes korábbi Brahms-bejegyzés szöges ellentéte, már ami a hangulatot illeti. Idézet a szimfónia negyedik tételéről, az idézet forrás a Tóth Dénes-féle Hangversenykalauz:

"Úgy dagad ez a végtelennek tűnő dallam, mintha a költő boldogan magához akarná ölelni az egész világot. Mámoros jókedv, szilaj életszeretet - ehhez hasonlót alig találunk Brahms költészetében - árad a tételből, amelynek főtémája szintén a vezértémából nőtt ki. (...) a reprízt ujjongóan lelkes kódával zárja. Mintha a költő nem tudna betelni a természet, az élet szépségeinek magasztalásával."

Furcsa, de Brahms ilyen is tud lenni.

Íme, ez a bizonyos negyedik tétel:

És a teljes II. szimfónia: