A Mindennapi klasszikusok oldal egyik régi olvasója, követője az alábbi élménybeszámolót küldte a péntek esti MÜPA koncertről. Fogadjátok sok szeretettel írását!
Szeretem Csajkovszkijt, ezt tudom egy ideje. Nagyon szeretem. A Turkish Presidential Symphony Orchestra MÜPA-beli koncertjén azonban ennél sokkal többre jöttem rá.
Az első tételben a fúvósok játéka olyan volt, mint amikor a harsogó és kemény tél után, egy pillanat alatt megérkezik a tavasz, hirtelen minden virágba borul. Jött az ismerős megnyugtató érzés, amit mindig érzek Csajkovszkijt hallgatva. Aztán a második tételnél rájöttem, hogy miért. Csajkovszkij olyan nekem, mint ha mindig ismertem volna a zenéjét.
Nem azért mert sokat hallgatom, ennél sokkal mélyebbről jövő ismeretség ez. Mintha a részem lenne, a sejtjeimben van. Mintha csecsemőkoromban, mikor sírtam, csak ezzel lehetett volna megvigasztalni. Vagy talán még ennél is régebbi a kapcsolatunk, nem tudom.
Annyi biztos csak, hogy ez a zene én vagyok.
