Schubert megunhatatlan, az f-moll fantázia is az. Amikor először rákerestem, ez az Emil Gilels - Elena Gilels-féle felvétel volt az első találat - sajnos nincsen meg egyben, csak két részben. Azóta sokszor meghallgatom, és mindig eszembe jut, amit egyszer Némethy Attila mondott a Muzsikáló délutánban az f-moll impromptu-ről: "Valami megfoghatatlanul szomorú van ebben a zenében (...) és maga az f-moll hangnem sem véletlen, persze, az f-mollban nagyon szomorú zenéket lehet írni."
Ennyi kiegészítés még hozzá: "Az első tétel expozíciójában felhangzó, szívhez szóló téma abba a beszédesen gyengéd dallamcsaládba tartozik, amely hagyományosan összefonódott az f-moll hangnemmel: példaképpen elég Pergolesi Nina című dalát, Mozart Figarójából Barbarina kavatináját, vagy Haydn f-moll variációinak témáját említenünk." (Hangversenykalauz)
Schubert f-moll fantázia, első rész:
Schubert f-moll fantázia, második rész:
Haydn f-moll variációk:
És végül a kavatina:
