Nemrég pár napra abbahagytam a Mindennapi klasszikusok Facebook oldalának szerkesztését, egyszerűen képtelen voltam zenét hallgatni; valami furcsa telítettség érzés volt az egész. Aztán persze rövid idő múlva ment újra minden, de akkor azt a pár napot rá kellett szánni a pihenésre.
Ezt csak azért írom le, mert újabban nagyon sokat hallgatom a Scarlatti szonátákat, és olyan érzésem van, hogy ezeket mindig - még a legszigorúbb böjt alatt is - lehet hallgatni. Mint a koplaló vagy az éhségsztrájkoló: víz nélkül nem lehet létezni; a sivatagban megtalált éhezőnek is először pár korty vizet szabad csak adni: pont ez a pár korty tiszta a víz a Scarlatti szonáták.
