Mindennapi klasszikusok

Csajkovszkij hegedűversenye

"Az 1882. évi kiállítási hangversenyek során első ízben került a közönség elé Oroszországban Csajkovszkij hegedűversenye.

A mester 1878-ban már megalkotta, de előadása elé éppoly akadályok gördültek, mint néhány esztendővel ezelőtt az első zongoraverseny elé. Mind Auer Lipót, a kiváló magyar származású hegedűművész, akinek művét szánta, mind Josef Kotek hegedűművész, aki Csajkovszkij tanítványa volt a zeneszerzésben s később szűkebb baráti köréhez tartozott - visszariadtak a hegedűversenynek az akkori idők felfogása szerint úgyszólván megoldhatatlan technikai nehézségeitől. Csajkovszkij erre felháborodottan törölte az Auernak szóló ajánlást, amikor az akkor huszonnyolcesztendős Adolf Brodszkij személyében olyan hegedűművész jelentkezett, akinek elég bátorsága volt ahhoz, hogy az 'eljátszhatatlan' hangversennyel a közönség elé lépjen - még hozzá külföldön. A hegedűverseny első, 1879. évi bécsi előadása jelentős zenei esemény volt. Heves füttykoncert, mely a 'szörnyűségesen barbár' műnek szólt, hosszú percekre összeolvadt a bátor művészt jutalmazó tetszésnyilvánítással. Tíz kritikus közül csak kettő szolgáltatott némiképp igazságot a zeneműnek. A félelmes Eduard Hanslick bírálatában hivatkozva Friedrich Vischer egy megjegyzésére, mely szerint akadnak olyan erkölcstelen festmények, melyek szinte orrfacsaró illatot árasztanak, azt a groteszk felvetést kockáztatta meg, vajon nincs-e ugyanúgy rossz szagú muzsika is?... Csajkovszkij ezt a sértő kritikát sohasem tudta elfelejteni: élete végéig betéve tudta, szóról szóra idézte.  Hanslick téves ítélete már rég a múlté s Csajkovszkij hegedűversenye Beethoven, Brahms és Dvorzsák versenyei mellett a leggyakrabban szerepel a hangversenytermekben. Auer is rövidesen megváltoztatta elutasító magatartását s később e mű legünnepeltebb előadói közé tartozott."

Íme, a teljes mű Gidon Kremerrel és Lorin Maazellel:

Az idézet forrása az előző bejegyzéshez hasonlóan: Richard Petzoldt: Pjotr Csajkovszkij (1840-1893) élete képekben című könyve.

4 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr843362021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

foeniculum 2011.11.09. 08:42:33

Hopp! Most láttam csak meg, hogy ez az írás már egy másik.... ha eddig odafigyeltét a "figyelemfelkeltésre", akkor ez a cím most épp az ellenkezője :)
Csajkovszkij, mindkettő, verseny mindkettő, már végig sem olvastam a címet :( csak most tűnt fel, véletlenül.
Pedig úgy gondolom, a hegedűverseny is érdemelne néhány szót, itt is a hozzászólások között is :) csodálatos darab.

Kurka 2011.11.09. 09:50:47

Csajkovszkij megérdemli a rajongást.

_romanista 2011.11.09. 11:36:38

@foeniculum: és a végén ott van a szerenád...

foeniculum 2011.11.09. 12:28:45

@_romanista:
már vagy négyszer kezdtem bele, de egyszer sem volt lehetőségem végighallgatni... :(
Ja, és a lehető legjobb előadó választás :))
Kremer, még ha mások szerint nem is játssza jól, elfogultságom miatt rosszat én nem fogok írni róla, a karmester neve is ki lett emelve az elmúlt bejegyzésnél, úgyhogy ez egy kifejezetten figyelmes választás volt ;)