Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

A Fesztiválzenekarral Frankfurtban - 1. rész

2011. október 23. - _romanista

Ez az élménybeszámoló-sorozat a Fesztiválzenekar 2011. október 23-ai frankfurti fellépéséről szól. Műsoron Bartóktól a Magyar parasztdalok és a II. zongoraverseny Schiff András szólójával, valamint Schubert IX. (C-dúr, "Nagy") szimfóniája.

"Papa, azt elfelejtettem mondani, hogy fehér, sötétzöld és sötétbarna csatokat is hozzál..." - mondja telefonon a gyerekem tegnap reggel, amikor a repülőtérről még egyszer felhívom, aztán még újabb színekkel egészíti ki az eredetileg lila-piros-rózsaszín kívánságlistáját. Csattok nélkül én Frankfurtból nem mehetek haza, ez egészen biztos, csak azt nem tudom, hogy mikor veszem meg őket: az első napon nem sikerült.

Egy órakor érkezünk meg Frankfurtba, valamivel kettő után már a szálláson vagyunk. Négyig elindulhatnék csatbeszerző-körútra, de én önző módon inkább pihenek, vagyis pihenni próbálok. Négykor indulunk a próbára - mint megtudom, ez elvileg Budapesten lett volna, de Schiff András döntése miatt erre most itt Frankfurtban kerül sor. A vasárnapi hangverseny egyébként egy amerikai turnéra való ráhangolódás: ennek csúcspontja az október 28-ai és 29-ei fellépések a Carnegie Hallban, ahol a két este alatt a Zenekar Bartók mindhárom zongoraversenyét előadja majd.

Érdekes egyébként Frankfurtban október 23-án Bartók II. zongoraversenyét előadni, hiszen a művet 1933-ban éppen itt mutatták be a zeneszerző szólójával, ráadásul október 22-én Cziffra György ezt a versenyművet adta elő Budapesten: a koncertnek állítólag jelentős része volt a másnapi eseményekben.

A próba, amelyre nem a hangverseny helyszínén kerül sor - pontosan öt órakor kezdődik; Körner Tamás, a Zenekar igazgatója erre nyomatékosan fel is hívja a figyelmemet: ha munkáról van szó, akkor itt nagyon nagy a fegyelem. Azt is megjegyzi, hogy micsoda mazochizmus a részemről, hogy beülök a próbára, én ezt nem így élem meg, alig várom.

Fischer Iván köszönti Schiff Andrást: finom lábdobolás, a vonók a kottatartókon kopognak, majd a Zenekar szokásainak megfelelően Bach egy korál előjátékával melegítenek be a fúvósok. Utána jön a zongoraverseny második tétele - először végigjátsszsák az egészet, majd jönnek az egyes részletek finom kidolgozásai; ugyanígy a harmadik tétel. Utoljára marad az első, és mivel ebben nem kapnak szerepet a vonósok, ők távozhatnak. Velük megyek én is, nagyon fáradt vagyok, inkább a másnapi főpróbára tartogatom az erőmet: ott a koncert mindhárom művét el fogják próbálni.

Kereshetnék hasonlatokat vagy metaforákat a próbára: teljesen felesleges, és most vasárnap hajnalban erre egyszerűen képtelen is lennék, azt tudom csak írni, hogy hatalmas élmény volt. Ma hosszú nap lesz: délelőtt tíztől főpróba, majd este héttől az előadás, ráadásul nekem még a csatokat is be kell szereznem... 

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr933323208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása