Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

Prokofjev: Ördögi sugallatok

2011. augusztus 09. - _romanista

A kettővel ezelőtti bejegyzésben említett Prokofjev önéletrajzi írást olvasgattam tegnap este, ebben találtam egy érdekes részletet: "Vaszilij Kamenszkij visszaemlékezései Prokofjev 1918-as látogatására a 'Költők Kávéházá'-ban; Egy lelkes ember útja"

A történet röviden: Egy este Prokofjev lépett be a Kávéházba, kezet rázott mindenkivel, kijelentette, hogy meggyőződéses futurista, majd leült a zongorához, és elsőként az Ördögi sugallatokat játszotta el. A közönség le volt nyűgözve, és hosszú ideig nem engedte el a zongoristát a zongora mellől.

Íme az Ördögi sugallatok, ráadásul a szerző előadásában - egy 1935-ös felvétel:

A fenti mű egyébként az opus 4-es Négy zongoradarab utolsó része; a YouTube-on egyetlen videót találtam, amely az összeset tartalmazza:

0:00: 1, Emlékezés

2:13: 2, Szárnyalás

3:10: 3, Kétségbeesés

5:44: 4, Ördögi sugallatok

A továbbiakban idézet a könyvből:

"Micsoda izzó szenvedély lobog ebben a Prokofjevben! Úgy látszott, mintha egész az egész kávéházi terem tüzet fogott volna, mintha még az oszlopok és fedélgerendák is a zeneszerző vörös-szőke fürtjeihez hasonló lángban égnének, s mi azon sem csodálkoztunk volna, ha mindnyájan elevenen elégünk e csodálatos muzsika tüzében.

Maga az ifjú komponista szikrázó zsarátnokként száguldozott a szinte felágaskodó zongora billentyűin. Mindent elsöprő, mámoros szenvedéllyel játszott.

Az embernek egész életében talán csak egyszer adatik meg, hogy olyan 'önkívületben' lévő művészt láthasson, aki mintha élethalálharcba vetné magát emberfeletti rajongásában.

Akkoriban még a zenekritikusok sem méltányolták Prokofjevet.

Mi ellenben azonnal lángelmének kiáltottuk ki. Prokofjev megérezte lelkesedésünk forró őszinteségét s a maga túláradó módján viszonozta érzelmeinket.

Ezért él bennünk ez az este örökre felejthetetlenül.

Úgy bizony, ott a 'Költők kávéházá'-ban mi igazán értettünk ahhoz, hogyan kell üdvözölni, támogatni és lelkesíteni minden olyan komoly, új művészt, aki meg akarta mutatni, mire képes valójában."

Moszkva, Federacija, 1931.

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, hogy támogasd szavazatoddal a Mindennapi klasszikusok oldalt a Goldenblog 2011 versenyen Kult - szórakozás kategóriában. Szakértő blog kategóriában  partner oldalunk az Ukulele blog - uksi.blog.hu. Mindkét szavazatot az alábbi linken adhatod le: http://goldenblog.hu/szavazas.aspx

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr183136014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kelly és a szexi dög 2011.08.09. 21:49:09

Sztálin vajon mit sugallt neki, amitől élete végére olyan szépen kiteljesedett a művészete?

futura 2011.08.09. 22:30:52

@Kelly és a szexi dög:
Nem is tudom miért írok, mert annyira nincs kedvem a fenti mondattal foglalkozni. A szavait értem, de a mondat úgy ahogy van értelmetlen. A hatalom és a művész viszonyát nagyon sokan és sokszor elemezték, de a lényeg - az alkotó csak a műveiért felelős! Mit tehet arról hogy milyen korba, élethelyzetbe született.
Mindenesetre én nem cserélnék Prokofjev életének második felével, nagyon megalázó, sok rettegéssel, persze magalkuvással teli időszak volt.
Erről jó ha tudunk, de a lényeg a művészi oeuvre.
süti beállítások módosítása