Mindennapi klasszikusok

Mindennapi klasszikusok

Lehet-e zene hűsítő?

2011. július 10. - _romanista

Tegnap az elviselhetetlen melegben azon gondolkoztam, hogy vajon zene tud-e hűsítő lenni? És ekkor jutott eszembe, hogy tavaly, amikor ugyanilyen meleg volt, kikerült egy Debussy-megosztás a Facebook oldalra.

Fények a vízen - a Képek (Images) I. sorozatának első darabja. Így ír róla a Hangversenykalauz: "Az első sorozat 1905-ben készült. Debussy e szavakkal ajánlotta fel kiadásra Durand-nak: '… Úgy gondolom, nem szerénytelenség azt hinnem, hogy ez a három darab tovább él és elfoglalja majd méltó helyét a zongora irodalmában... vagy Schumann balján... vagy Schumann jobbján.' Az első darab (Fények a vízen) harmóniai kombinációinak újdonságával megelőzte korát. A legragyogóbb „vízi-zenék” egyike, amelyről alkotója találóan állapította meg, hogy 'a harmónia vegytanának legújabb felfedezéseit' foglalja magában."

Aztán eszembe jutott - szintén tavalyról -, hogy találtam a fenti mellett pár másik Debussy-darabot, amelyek szintén hűsítőek lehetnek.

A Prelűdök első sorozatának második darabja - Vitorlák:

És ugyanennek a sorozatnak a harmadik darabja - Szél a síkságon:

Végül eszembe jutott, hogy ennek az évnek az elején rendeltem egy CD-t: Debussy összes zongoraműve Walter Giesekinggel. A kézhezvétel után talán kétszer hallgattam bele a lemezekbe, aztán kicsit kelletlenül félretettem. Most viszont eszembe jutott, hogy van egy ilyen gyűjteményem; az első lemez pont a Prelűdök kétszer tizenkét darabja: ideális zene, amikor a hőségben semmi nem mozdul, és az embernek csak feküdni van kedve.

Külön köszönet tnsnames.ora-nak, hogy korábban felhívta a figyelmemet Giesekingre, és szintén nagy köszönet Bánkövi Gyulának, aki pedig erre a Debussy CD-re!

Utólag hozzáírva: sajnos a fenti videók nem mennek, helyettük:

Illetve ez is: a Prelűdök első sorozata:

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr453054953

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A 21. század klasszikusai 1. rész: Hans Zimmer 2011.07.13. 13:05:31

A 21. század klasszikusai között rengeteg ismert dallamot fedezhetünk fel, anélkül, hogy tudnánk kihez tartozik. Ezek a zenék főleg filmelőzetesekben, vagy filmekben tűnnek fel és észrevétlenül is meghatározzák az adott film hangulatát. De hogy kik áll...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnsnames.ora 2011.07.11. 18:29:24

Azért ez nem igazság! :o( Tisztán emlékszem, hogy beszéltem neked valamikor Gieseking Debussy összeséről.
:o))

Na akkor egyszer és mindenkorra, Giesekinggel kapcsolatban, szokás említeni:
- 50-es évekbeli Bach sorozatát (WTC I-II,Két- és háromszólamú invenciók, Angol-szvitek, meg amikről nem tudok, de létezhetnek)
- 50-es évekbeli Mozart-összes (8CD) Nagyon híres felvétel. Rádió is leadta nagyon régen sok-sok csemegével kiegészítve (pl.: egzotikus Mozart-zongoraversenyek). Lehet, hogy egy-egy darabot játszottak már jobban azóta, de ilyen kiegyensúlyozottan koncentráltan jól sikerült sorozat nem hiszem, hogy létezik még egy. Elég csak Gouldra gondolni, mennyire nem tudott igazándiból mit kezdeni Mozarttal (K310,K331)
- Beethovenből tudtommal pár szonátát játszott csak fel LP-re, azokat sem szereti a 'szakma' szerintem, Legalábbis partvonalon kívül van. Nem mondom, hogy nincs(nem lehet) jobb, de én imádom őket, és nagyon jellegzetesen (felismerhetően?) Giesekinges felvételek. A Hammerklavier-szonáta az meg már novella (ahogy Berecz András mondaná)
- Debussy és Ravel. Tudtommal kvázi referencia-szinten ismertek (mint Mozart-összese).

tnsnames.ora 2011.07.11. 18:40:08

A poszt egyébként nagyon jó, a feltett kérdésre meg nem tudok válaszolni. Annyiban lehet, hogy igazad lehet, hogy a zene el tudhatja vonni a figyelmet még akár a hőségtől is.

A 'pszichoszomatikus' mintájára biztos van "zeneszomatikus" is, amikor zene hatására testi változások váltodnak ki.
* Szó volt már a sokat kárhoztatott bugyinedvesedésről,
* Én nem éltem át, de el tudom képzelni, hogy Ravel Bolerója feltűzelőleg tud hatni, nemtől függetlenül: lásd még hormonok....
* Magam részéről, ha jó állapotban vagyok, akkor én bizony meglúdbőrözöm (sokadjára is) a Hacsaturján Vihart (ami itt a blogon is szerepelt már), de még esetleg a Leopold Mozart Zenés szánkózást vagy akár Vivaldi Telet is.
* Hogy tud-e a zene esetleg nagyobb arányban hűsíteni (izzadságmentesíteni), azt én nyitvahagynám...
stb.

kvadrillio 2011.07.11. 19:03:25

BIZONY LEHET ! :)
Stresszoldó is !

hillaby · http://twitter.com/hillaby 2011.07.11. 19:03:58

Nagyon találó! Debussy zenéje számomra inkább a "hideg" érzetével kapcsolódik össze, mint a "melegével". Tökéletes, akár egy kőszikla kristályainak szerkezete, és az ember csak elámul azon a hatalmas zenei téren, amit a hangokkal ki tud alakítani. Nekem a zenéje mindig valami óriási dologgal történő kapcsolatfelvételt jelentett. Ha Satie-nál azt érzem, hogy lépten-nyomon másik kőbe, kavicsba botlom, Debussy-nél hatalmas sziklákat, hegyeket, vizeket látok. Itt nem minőségileg hasonlítom össze (az általam hallott) műveiket, hanem azt próbálom érzékeltetni, hogy a "hidegség" pl. Satie-nál is érződik, de a perspektíva sokkal emberibb léptékű, mint Debussy-nél. Mondom, szerintem.

Nem tudom, az izzadás mértékét mennyiben csökkentik ezek a zenék, de el tudom képzelni.

_carlos_ 2011.07.11. 19:57:55

Ha már vízizene, akkor Ravel: Jeux d'eau

és egy gyönyörű kicsit lassabb verzióban amit nemrég fedeztem fel:
Samson Francois:
www.youtube.com/watch?v=8HgZgTplHe0

_romanista 2011.07.12. 09:06:05

@_carlos_: ez remek. ez ma / most ki is kerül a Facebook oldalra.

Audiolife · http://audiolife.blog.hu 2011.07.13. 13:01:31

Csak ajánlani tudom. Persze én vinylen tolom.
süti beállítások módosítása