Mindennapi klasszikusok

Szokolov, a zongora Steinmannja

Üldögélek az MR Szimfonikusok és Szokolai Balázs Brahms hangversenyén az Olasz Kultúrintézetben, és egyszer csak az I. zongoraverseny első tételének közepén valahonnan nagyon messziről eszembe jut A jó tanuló felel című Karinthy novella. Steinmann, a grófnő, Eglmayer, Katona / Altman, a Tanár, a csonka gúla: pár másodperc hirtelen alatt összeáll az a bejegyzés, amelyre több, mint egy hónapja várok.

Még március 7-én adott koncertet a MÜPÁ-ban Grigorij Szokolov, és én azóta egyszerűen nem tudtam mit kezdeni az élményekkel. Talán életemben koncert még ekkora hatással nem volt rám, és talán éppen ezért ültem ennyit az élménybeszámoló megírásán.

A lényeg tömören: a koncert első részben két Bach mű - az Olasz koncert és aztán a h-moll partita -, a szünet után pedig Schumann op. 20-as Humoreszkje, majd az op. 32-es Négy zongoradarab volt műsoron. A rendes játékidő után jött a Szokolov védjegy: hat ráadás - Rameau, Brahms és Chopin darabok.

És talán pont e változatosság miatt kapaszkodtam bele a Karinthy novellába, pontosabban annak részleteibe.

"- Hát - mondja a tanár, és gondolkodva húzza a szót -, majd valami érdekes darabot veszünk...

A jó zongorsita udvariasan és végtelen megértéssel köhög. Természetesen, valami érdekes darabot, az érdekes helyzetnek megfelelőt. Most úgy néz a tanárra, komolyan és melegen, mint egy szép grófnő, akinek egy gróf megkérte a kezét, és mielőtt válaszolna, megértéssel és rokonszenvvel mélyen a gróf szemébe néz, jól tudva, hogy e tekintet elbűvöli a grófot, s a gróf remegő boldogsággal sejti, hogy a válasz kedvező lesz. 

- Vegyük Bach Olasz koncertjét... - mondja a gróf.

- Az Olasz koncertet - mondja Szokolov, a grófnő. De már ezt is úgy tudja mondani, ez a Szokolov, annyi megértéssel, olyan okosan: csak ő tudja, mennyire Olasz koncert az, amit veszünk. Én, Szokolov, a legjobb zongorista az egész osztályban, veszem az Olasz koncertet, mivel engem, mint az erre legalkalmasabbat, megbízott a társadalom. Még nem tudom, miért vettem az Olasz koncertet, de nyugodtak lehettek mindannyian, bármi történjék ezzel a koncerttel, én is ott leszek a helyemen, és megbirkózom vele.

- Különben - mondja a tanár hirtelen -, vegyük inkább Brahms op. 116-os sorozatának hetedik darabját.

- Brahms, op. 116-os sorozat, hetedik darab - ismétli a jó zongorista, ha lehet még értelmesebben. Ő Brahms-szal éppen olyan határozott, barátságos, bár fölényes viszonyban van, mint a Bach-hal. Mi neki egy Brahms darab?"

Vagy a novella első bekezdésének egyik mondata, amely nyugodtan lehetne a bejegyzés záróakkordja:

" Vannak dolgok, amiket mi is tudunk, de ahogy Szokolov tudja, az a biztos, az az egyedüli helyes, az az Abszolút."

Utóirat: Nem véletlenül mondta a Szokolov-koncert végén a ruhatárnál Szokolai Balázs: "Szokolov nagyon nagy mester, amiről korábban mást gondoltunk, még azt is elhisszük neki..."

Egyetlen zenei részlet, a hat ráadásból ez volt a harmadik:

4 Hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://klasszikusok.blog.hu/api/trackback/id/tr972794275

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Measurer 2011.04.16. 20:04:08

Hálás köszönet az élménybeszámolóért.
Tapintható, amit többen állítanak, hogy Szokolov az egyik legnagyobb élő zongorista. A múlt nagy orosz zongoraművészeit idézi fel.

Néhány felvételt itt is meg lehet hallgatni:
www.rogev.com/sokolov/music_en.html

Mondják, koncertjeinek három szereplője van: a zenemű, ő és a zongora. Ügyel a jó hangzásra, még akár próba közben is hangoltat. A zongora minden egyes alkatrészét, ízét ismeri és felhasználja (sostenuto pedál). Számon tartja a kellő hőmérsékletet, páratartalmat. Hangverseny közben minden ajtót zárva tartat.

16 éves korában "persze" Csajkovszkij versenyen tűnt fel. Extravagáns: Couprin és Rameau is a repertoárjába tartozik. A műveket újrakölti.
Megválogatja, melyik karmesterrel ad elő zenekari művet. Van olyan karmester, aki nem szereti a zenét - mondja (?)

Sokáig - 80-as évek végéig nem koncertezhetett Nyugaton. Ma inkább otthon hiányolják.
Egy sútkája: "A repülőgép a legszebb ország, már elhagytuk az egyik hely rossz dolgait, és még nem értük el a másikéit."

_romanista 2011.04.17. 07:21:32

@Measurer: köszönet a hozzászólásért. érdekes, hogy kevesebb kritika jelent meg, mint más koncertekről szokott - legalábbis én kevesebbet találtam, de íme egy: www.revizoronline.com/hu/cikk/3096/grigorij-szokolov-szoloestje-a-zongora-mupa/

Measurer 2011.04.17. 14:59:44

@_romanista:

Jellemzően három kiemelés Wojciech Bońkowski véleményéből
(en.chopin.nifc.pl/chopin/persons/detail/id/4810):

- élve boncolja a műveket (tkp. Beethoven, Schumann vagy Brahms szonátáiról van itt szó)
- a zenei narratíva lassú kibontakoztatását áttranszformálja transz-szerű élménnyé
- a fuga végi ritenutók gondos megtervezése (itt: A fúga művészete kapcsán).

Szóval még egyszer szives köszönet, hogy nem maradt a szellemes párhuzamba állítás talonban.

_romanista 2011.04.17. 15:16:02

@Measurer: az az érdekes, hogy ez a párhuzam akkora "terheket" vett le rólam, hogy holnapra újabb bejegyzés publikálását tervezem, ugyanis holnap lesz Szokolov születésnapja.